Szerintetek mit tehetek?

Egy lány ismerősömmel a komolyabbra fordultak a dolgok. Csodálatos lány, hihetetlenül szép, nagyon tetszik, kívül, belül. Régóta (kb. 1,5 éve, körülbelül ez idő óta tetszek én is neki) szerelmes vagyok belé, egy ideig csak lappangott bennem, mert egy másik lánnyal jöttem össze egy időre, mert nem mertem lépni felé, akkor még nem nagyon ismertük egymást. Nyár elején kezdtünk el beszélgetni ismét, egész nyáron beszélgettünk, mondhatni barátok voltunk, végig tartottuk a kapcsolatot, augusztus végére komolyabbra fordult, szeptemberben elkezdtünk randizgatni és felgyulladt bennem az a bizonyos tűz. Annyira örült, hogy léptem felé, nagyon édes volt.

Nos. Túlságosan túl hamar beleéltem magam és most piszkosul csalódott vagyok és szomorú. Már első randin megcsókolt, nekem esett végül is, ami meglepett, de nem visszakoztam. Gondoltam semmi gond nem lesz. 3. randi után, amire már ő hívott el. Annyira érezhető volt, hogy ő is szeretné. Mondta, hogy hiányzok neki, milyen jó lesz ha találkozunk, mikor nem tudtunk együtt lenni.

Minden alakulgatott.

Jól ereztük mindig magunkat. Múlt időben. A héten a semmiből bejelentette sírva, hogy ő nem tud úgy velem lenni, míg a fejében, akár csak egy gondolatában is a 2 évvel ezelőtti szerelmi csalódása és érzései vannak, ezért nem akar bántani, ha véletlenül hónapok múlva ugyanerre a felismerésre jutna és akkor bántson, így ő nem szeretne engem húzni, ha úgy alakul.

Én értetlenül néztem, hogy eddig minden jó volt, ölelt, bújt hozzám, csókolt, jókat beszélgettünk. Szinte azonnal elsírtam magam. Hogy tudhatná ennyire a jövőt? Az előző sérelmeket, csak egy új szerelem gyógyíthatja, miért nem akarhat esélyt adni, hogy megmutassam neki, hogy milyen az igazi szerelem, mikor nem megvezet, megaláz és átver a másik?

Elfogadom az érzéseit, aggodalmát és tudom, hogy nem csak ez a gond vannak más félelmei is, sosem volt kapcsolata, mellette az egyetem első féléve stb., de nem akarom őt feladni, szerelmes vagyok belé, nagyon szomorú vagyok, meg akarom neki mutatni, hogy mellettem nem kell félnie és szeretem, szerelemmel. De fogalmam sincs mihez kezdjek!

Adjak neki időt, legyek ott neki továbbra is, mint remélhetőleg leendő párja, harcoljak az elejétől vagy hagyjam az egészet ( - ezt nem akarom, ez a lány számomra mindent megér, lehet mondani, hogy szerelmes vagyok ezért mondom ezt, de a zsigereimben érzem, valahol belül, hogy lehet ő az igazi, ezért is félek nagyon)? Nagyon sokat sírtam pár nap alatt, pedig tudom ez nem old meg semmit, nincs étvágyam, elvesztettem a motivációm más területen emiatt.

Mihez kezdhetek? Mit tehetek? Mit tanácsoltok? Ezt a lányt nem akarom feladni, még egyszer nem akarok lemondani róla! Kész vagyok küzdeni a végsőkig. Csak fogalmam sincs hogyan tegyem. :)