Akik hosszútávú kapcsolatban éltek! Ti is éreztetek már így?

Ismerős a sztorid...

Átéltem. Összesen 10 évet bírt a kapcsolat + született egy kislányunk.

24 voltam, amikor úgy éreztem, elég volt.

Egy ideig volt, hogy bántam. Ma már nem, nagyon nem egyeztünk a végére, mire felnőttünk. És mióta külön vagyunk, voltak undorító dolgai, utólag örülök, hogy ott hagytam. 29 éves vagyok, de mellette szerintem vagy 50-nek érezném magam....

Természetes, hogy ilyen dolgokra gondolsz, vágysz az újdonságra, izgalmakra. Ez a fiatalkor természetes velejárója, ezért nincs értelme túl fiatalon megállapodni. Meg azért sincs, mert tinikorban, illetve kb 22-25 éves korig az ember még rengeteget változik. Én 21 vagyok és ha arra gondolok, hogy csak az utóbbi 1-2 évben mennyit változtam, nemhogy 7 év alatt...

Szereted őt és sokmindent átéltetek már együtt, és természetes dolog, hogy úgy érzed, senki mást nem tudnál elképzelni magad mellé - az első kapcsolatban mindenki ezt hiszi. Mert még nincs viszonyítási alapod. Szerintem nem kéne ilyen fiatalon lekötnöd magad, még élned kéne, tapasztalatokat szerezned...ha egymásnak vagytok teremtve, úgyis egymás mellett köttök majd ki. De lehet találsz olyat, akivel sokkal jobb lesz. Nem tudhatod. Az, hogy elbizonytalanodtál, és ilyen dolgokon agyalsz, már az első lépcsője a szakításnak, nekem is így volt az első kapcsolatom vége felé.

10 év házasság után, két gyerekkel voltak ilyen gondolataim.

Aztán nem sokkal később jött egy kolléganőm, és a gondolatból tettek lettek.

Le akartam zárni a házasságom, mielőtt belegabalyodtunk. Úgy hittem, hogy ez így tisztességes. Mert én még szerelmes akartam lenni úgy,mint az elején.

Életem legnagyobb hibája volt. Az a kaland véget ért, én pedig azóta se találkoztam senkivel, akivel legalább fele annyira összeillettünk volna.

Soha nem éltem át hasonlót se, mint vele az elején. Vagy a végén.

Nem lehet visszacsinálni.

Ma már nem dobnék el egy jó kapcsolatot csak azért, mert kíváncsi vagyok, hogy milyen mással.

20 éves voltam mikor összejöttünk. 7 éve tart. Mindketten elsők vagyunk egymásnak.

Én kicsit örülök, hogy akkor ismertem meg amikor. Akkor még megvolt az a szertelenség ami a kamaszokban megvan. De letudtam a kamasz éveimet is amikor a változás szinte hónapokban mérhető.

Viszont az ember változik. Folyamatosan. Mi is. És sokat. Azóta megváltoztak a problémák amik körül vesznek, és megváltoztak az életkörülményeink is. A szeretett és a bizalom viszont megmaradt.

Szerintem az, hogy az ember megkérdőjelezi a döntéseit, egy természetes dolog. Hiszen honnan tudjuk, hogy helyes döntést hoztunk, ha sosem gondolkodunk el rajta?

Ezért kell számba venni a dolgainkat és megkeresni azt ami igazán fontos, ami mindig ott van a szemed előtt és emlékezettet miért őt választottad.

Jelen esetben ez nálam az őszinteség és bizalom.

Azt nem tartom nagy értéknek, hogy szerelemből vagyok valaki mellett. Mert a szerelem megtévesztő, és más is kiválhatja belőlünk. (mint van is rá megannyi példa) Tehát valami jóval több kell a puszta kémiánál.

Az sem mondhatom, hogy ő a tökéletes férfi a világon, mert mindenkinél van szebb és jobb.

Akkor mi marad? Amiért 10 másik férfiért sem cserélném el? Az a bizalom. Mert elhiszem, hogy mással is biztos jó lenne. Lehet valamiben jobb is lenne. De ő messze az egyetlen akit ismerek, és meg tud érteni, meg tud hallgatni és ki tud tartani mellettem (magyarán elvisel, mert ugye nem vagyok egy földre szállt angyal). Az a mély bizalom és őszinteség az biza nagyon kevés emberrel működne úgy mint vele. Így a problémákat is meg tudjuk oldani, hiába különbözünk, hiába ismerjük a másik hibáját. Ki tudunk tartani egymás mellett, mert elfogadjuk a másikat. És a saját érdekeink helyett, mindig a mi érdekeink vannak szem előtt.

Nekem az a fogódzóm, ez az erőm, erre gondolok nehéz helyzetekben. Ezért választom mindig őt, gondolkozás nélkül.

Biztos köztetek is van valami, amit érzel, hogy mással nem működhetne ilyen jól. Az újdonság varázsát nem lehet feléleszteni ez tény. De mindig ott lehet veled a biztos tudat, amiért vele vagy. Valami ami erősebb mindennél.

Keresd meg ezt a valamit. Tudatosítsd magadban, és amikor elbizonytalanodsz, akkor előveheted, hogy megerősítsen.