Praktikákat ismertek, hogy hogyan lehet túljutni a szerelmen?

Te jó ég!!! 1 hónapig tartott az egész és te már padlót fogtál?

Juj, de gyerekes a viselkedésed, hogy ennyire beletemetkezel egy olyanba, ami még szinte ki se bontakozott. 1 hónap az semmi. Hahó, ébredj már fel. 38 éves vagy, nem 18 és 28!!!

Zárd le a múltat, sírd ki magad és kezdj új életet. És ne tökölj azon, hogy miért lett vége. Olvass könyveket, filmezz, bulizz, bár 38 évesen ideje lenne már valóban komoly kapcsolatra való nőt találnod.

Bocsi, de abba te is hibás vagy, hogy egy ilyen csajszit fogtál ki. Foglalkozz önismerettel.

Hasonló a hasonlót vonzza, zsák a foltját mindig megtalálja.

Nincsenek jó receptek.

De néhány apróság:

Ne nézegesd pl féjszbúkon, ne nosztalgiázgass a "régi szép" időkről, próbálj arra gondolni hogy mi volt rossz benne, mikkel bántott meg. Egy rossz kapcsolat után is hajlamos az ember csak a szépre emlékezni és visszavágyni, holott megvolt az oka a szakításnak, voltak ott fájdalmak, rossz tulajdonságok, bántások...

Üsd el az időt (és a figyelmet) hobbival, sporttal. Találkozz barátokkal.

Én is csak este, rendszerint 9 után megyek haza, direkt azért hogy már ne legyen időm egymagamban ücsörögve agyalni. Csak fürdés, vacsora készítés, háztartásbéli melók, esetleg egy film, aztán alvás.

Reggel is minél hamarabb öltözés, mosdás aztán go!

és próbáld észrevenni az utcán a többi nőt is, próbáld szemlélgetni őket, melyiket tudnád elképzelni magad mellett. Persze, tudom, ez egy ideig nem fog menni, de aztán jó kizökkentő gyakorlat hidd el.

40f, szintén szakítás után, csak 8 éves kapcsolatból, másfél éve...

" szerintem bárkibe szerelmes lettem volna, ha jön. "

A gondod az, hogy túlságosan vágysz kapcsolatra, "kergeted" a boldogságot.

Ezáltal erős a gyanúm, hogy felruháztad az exedet olyan tulajdonságokkal, amikkel nem is létezett.

Ezt engedd el gyorsan, vegyél erőt magadon és nézz vissza a kapcsolatra külső szemlélőként. ( nem könnyű )

Egy hónap volt... Kérlek lassan próbálj újra felnőttként viselkedni. Menni fog az.

Miért ne lehetne egy hónap alatt beleszeretni valakibe, 38 évesen is?

Ez nem csak a fiatalok kiváltsága.

Persze, ilyen korban már általában óvatosabb az ember, de nem mindig csak a hideg racionalitás győz.

40f

*rendelkezett. Bocsánat, nem tudom, honnan jött a "létezett "

#4-es válaszoló.

"Félelmetes, hogy ennyi idősen is lehet valaki szerelmes, és szenvedhet...azt hittem tini kiváltság."

Bár én még "fiatal" vagyok, de én is azt hittem, hogy tini dolog és úgy már nem leszek. (Egyszer voltam amúgy is az, úgy rendesen, még középiskolában.)

Most, 26 évesen, mégis elkapott rendesen az egész, maga alá gyűrt.

1 hónap? Nekem, akinél hasonló érzés egyszer volt eddig, még régen, nekem is elég volt ilyen rövidke idő, ennél kevesebb is.. De a legszebb, hogy nem is látom nap, mint nap, sőt..

Mégis már több, mint fél éve nem tudtam kiverni a fejemből.

Vagyis nyilván ezerrel győzködtem magam folyamatosan, így rövidebb időkre sikerült is elhitetnem magammal, hogy nem való hozzám, meg zero esély a körülmények miatt, (tényleg az),írtó hü.lye vagyok..

Aztán megint találkoztunk, és kicsit visszaestem.

Mindegy, előbb-utóbb csak tartósan is sikerül. Mert muszáj! :) Szenvedni ilyen miatt ugyanis nem akarok, küzdök is rendesen. ( csak kb egyet előre-egyet hátra,mint a mellékelt ábra mutatja. )

26N

JA egyébként én azt csináltam, hogy összeírtam a negatív tulajdonságait, tehát tisztában vagyok a rossz tulajdonságaival is.

Direkt ki akartam ábrándulni- ami őszintén, sikerült is egy időre- végre. Komolyan megkönnyebbültem tőle, mert az utolsó előtti találkozás után józan ésszel voltam.

Egészen a legutóbbiig, amikor mutat olyat magából, ami meg szimpatikus és megint bégem van és kész vagyok belül.

ÉS komolyan azt hittem, hogy ezen már túl vagyok, mert tényleg nem érdekelt... Erre tessék. :D Tiszta röhej.

Szóval ez a praktika nem bombabiztos, csak részlegesen jött be.

Tudod mi lesz a bombabiztos? Ha ezen kívül sikerülne 100%-ig kizárni az életemből, nem látnám, nem hallanék rla, nem találkoznák vele...

Ugyanis ha ez nincs meg az utolsó alkalommal ( amúgy sem akartam vele összefutni), akkor magamban már rég abban a hitben lennék, hogy újra racionális pályán mozgok.

"Direkt ki akartam ábrándulni- ami őszintén, sikerült is egy időre- végre. Komolyan megkönnyebbültem tőle, mert az utolsó előtti találkozás után józan ésszel voltam.

Egészen a legutóbbiig, amikor mutat olyat magából"

Igen, ez borzasztó rossz tud lenni, amikor már azt hiszed hogy egyenesben vagy de jön egy olyan megnyilvánulás ami visszaránt a francba.

Voltam így, végre normálisan éltem a mindennapjaimat, találkoztunk is párszor (körülmények miatt elkerülhetetlen), beszélgettünk is, de semmi komoly dologról. Aztán egyik nap valamiért, ki tudja miért Olyan pillantással nézett rám mint annak idején... Ugyanazt a tüzet, vidámságot, titokzatosságot láttam a szemében mint anno. Na ez el is intézett újra.

Szóval tényleg jobb ha el lehet kerülni a találkozást...