Bennetek sokszor előjönnek kételyek a párotokkal kapcsolatban?

Arról, hogy valaki az "Igazi" legyen, arról nekünk kettőnknek kell gondoskodnunk, építeni a kapcsolatot, szeretni egymást, tenni egymásért, stb, nem hiszek benne, hogy a Sors, vagy valami asztrális magasabbrendű entitás ránk bökne, és úgy döntene, hogy nekünk együtt kell lennünk. :D

Amíg úgy érzem, hogy mindketten teszünk a kapcsolatunkért, addig nincs semmi okom kételkedni.

Nincsenek, eszembe sem jut olyan hogy "kell leélni...".

Ha szeretem akkor akarom. Ha akarom, akkor sok kompromisszumra képes vagyok, és csak a legvégső megoldásként van ott a szakítás.

Egy kapcsolat nem úgy működik, hogy megatlálom a 100%-ban tökéletes embert és akkor örökre együtt maradunk. Senki nem lesz az "igazi", ha nem tesztek érte. Például az lenne az alapja, hogy attól függetlenül, hogy egy ideig távol kell élnünk egymástól fel sem merül a szakítás lehetősége, mert vele akarok lenni és teszek érte, hogy így is működjön.

Ha kételkedsz benne, hogy ő lesz-e az igazi, akkor nem lesz az. Egy kapcsolat nem egy eleve adott dolog, hanem döntések sorozata. Az sosem elég, hogy szeretem. El kell döntenem, hogy vele akarok maradni és eszerint élni. Persze, ha valami nem működőképes azt fel kell ismerni, de ez nem azt jelenti, hogy az első nagyobb akadály után jön a szakítás.

A kérdésre válaszolva, szerintem soha nem merült fel bennem, hogy vajon biztos ő-e az igazi. Pedig mi is éltünk majdnem 1 évet távkapcsolatban, vagy éppen munka/ egyetem miatt csak hétvégente találkoztunk stb. Soha nem merült fel bennem, hogy ezek közül bármelyik szakítóindok lenne.

Nincsenek ketelyeim, egeszen biztos vagyok benne hogy utolso kapcsolatom (nagyon eros a kotodes es sokat teszunk a kapcsolatunkert). Elso perctol egyforman tudtuk mindketten. Oke nem huszonevesek vagyunk, a 4-5x kozepen jarunk

Nyilvan nem "tokeletes" (nekem az), de az igazi :-)