Ebből kisülhet bármi jó, vagy nincs értelme?

Van egy lány akit általános iskola óta ismerek, egyikünk sem volt népszerű, egymásnak sem tűntünk fel, de én azért emlékszem rá.

Rosszul öltözködött, nagyon fiús volt, mind külsőre mind a viselkedését illetően.

Aztán pár év múlva elég csinos lett, de még mindig voltak furcsaságai.

Sokat beszélgettünk, találkoztunk is, de igazából nem volt semmi.

Én szerettem volna, de ő olyan távolságtartó volt, meg hol ezt mondta hol azt, szóval lassan megszakadt a kapcsolat, jött egy másik lány akinek tetszettem, éltem a lehetőséggel, sokáig együtt voltunk.

Már 3 éve nincs senkim, és a láthatáron sincs senki.

Nem vagyok egy "nagy játékos", nem is nézek ki valami jól, a lányok/nők általában azt mondják,hogy iszonyatosan csúnya vagyok, vagy azt,hogy kifejezetten jóképű vagyok.

(úgy definiálnám az arcomat, hogy karakteres, vagy bejön valakinek vagy nem, középút nincs)

Olyan típus vagyok aki 1 nővel letudná élni az egész életét, és nem vágyok rá,hogy mindenkin végigmenjek, csak egyet szeretnék, de hogy az ki,még magam sem tudom.

Újabban ezzel a lánnyal ismét beszélgetni kezdtünk, és már teljesen más mint volt, 21 évesen még nem volt együtt senkivel pedig 10/10-es a testalkata, és az arca is.(és nem csak én gondolom így)

Rengeteg nálam "jobb" férfi próbálkozott nála, és röhögve mutatta a facebook beszélgetéseket, hogy milyen csúnyán leépítette mindet.

Azért mert szerinte mindegyik csak dugni akar vele.

Viszont mi már lefeküdtünk (innét tudom,hogy nem volt együtt senkivel).

Azt is mondta,hogy hiányoztam neki, és nehezen viselte mikor mással voltam együtt, és persze elmondtam neki,hogy miért, amire azt mondta,hogy megérti.

De az a baj,hogy most sem jutok vele egyről a kettőre, 12 órákat dolgozik,túlórákat vállal mindig, alig van szabadideje, ritkán találkozunk, bár ha találkozunk az tartalmas.

Számomra ez az egész túl szép,hogy igaz legyen, egyszerűen ő egy olyan lány akiről nálam ezerszer vonzóbb férfiak is csak álmodoznak.

Nem önbizalomhiányom van, csak realista vagyok, tudom,hogy mi merre hány méter.

Fogalmam sincs mi lenne a jó, várni hogy hátha valami változni fog, vagy elfelejteni, és továbbmenni?