Vannak itt olyanok, akik nem szerelmesek a párjukba, de jól érzik magukat vele? Ti elégedettek vagytok így? Nincs hiányérzetetek?

Racionális ember vagyok, szerintem fülig szerelmes szinte nem is voltam. A páromat nagyon szeretem, de nem csak érzelemből, hanem döntésből is. A szerelem elmúlik, a szeretet, tisztelet, odafigyelés megmarad. Ezektől lesz hosszútávú egy kapcsolat. A nagy lángolásoknak hamar végeszakad és rájönnek a felek, hogy nem tudnak egymással egy jót beszélgetni sem.

23/L

Én igy mentem hozzá a férjhez, nem éreztem azt a mindent elsöprö szerelmet, de betudtam annak hogy felnöttem és már inkább kötödés és szeretet van, nem az amit tini koromban éreztem.

Aztán megismertem valakit aki pont azt váltotta ki belölem amiröl azt hittem hogy kinöttem.

Elváltunk a férjemmel, és azota is ezzel a férfival vagyok. Tudom hogy ez a szerelem nem fog egy életen át kitartani. Ez túl intenziv, mint egy háborgó folyó ami mindent elsöpör a lendületével, hosszú távon pedig egy kiegyensulyozotabb, békés, nyugotabb dolgot keresünk.

De nem bántam meg. Inkább vele, akar csak egy év, örülten és szerelmesen, mint mással éveket leélni, békében, biztonságban, szeretetben, de szerelem nélkül.

A legtöbb ember mit képzel?! Hogy a szerelem kitart 10-20 évig, vagy pláne egy életen keresztül?

Hogy fogtok gyereket nevelni (legalább egészséges felnőtté, úgy 20 évig), hogyha egyből elhagynátok a másikat, amint elmúlik a "szerelem"? Valahogy a szüleink, nagyszüleink, dédszüleink sem a "bu-.zi" filmbeli módokon voltak szerelmesek egymásba, mégis normálisan leéltek egymás mellett egy életet a legeslegtöbben.

Ha csak annyi a "baj", hogy "nem vagy szerelmes", de amúgy mindketten normális emberek vagytok már gyerekkel, akkor miért kell csak azért elhagyni a dolgot, mert valaki másra már sokkal jobban áll a fa sz vagy nedvesedik a punci?

8

Pár hónap után bőven rossz ha elmúlik már. Akkor az a másik igazából nagyon nem fogott meg téged.