Ez vajon szerelem, vagy fellángolás?

Tényállás: teljesen hétköznapi felállás, én vagyok a sztori hímtagja (izé), a másik szereplő pedig egy csodás lány. Egy ideje egy projekten dolgozunk, az első pillanattól fogva Ő volt a legszimpatikusabb az egész csapatban, minden porcikája, megnyilvánulása, hangja, pillantása, mosolya és nevetése olyan hatással van rám, hogy azt érzem, csak azzal el tudnék vegetálni életem végéig, hogy elém rakják és nézem, miket csinál. :D Nem voltam még szerelmes, ne kövezzetek meg a bugyuta kérdésemért. Ez lehet az? Beszélgetünk, megvan egy alap összhang is, személyesebb dolgokban is egyetértünk, viszont még nem nőtt ki a herém, hogy elhívjam hivatalos találkozókon kívül máshova is (rossz úgy együtt dolgozni, hogy kikosaraz és mindenki feszeng). De úgy érzem, érte tenni akarok, mert annyival másabb, mint nettó bárki, akit eddigi földi létem során megismertem.