Szerelmes vagyok. Nem viszonzott. Ráadásul kapcsolatos. Mégis szerelmes vagyok. Nem is őröl fel, mert mindig feldob, ha tudom hogy találkozok vele, ha látom. De azért így bő egy év után elegem van az álmodozásból, a plátóiból. Ti mit tennétek?

Az NEM SZERELEM!!!! Csak a fantáziád szüleménye!

Foglalkozz inkább értelmesebb dolgokkal és keress olyan valakit, aki viszonozni is tudja az érzéseidet!

Hasonló helyzetben vagyok én is, már lassan négy éve. Amikor kiderült, hogy kapcsolatban van, próbáltam elfelejteni, de még hónapok múltán is csak azt vettem észre, hogy állandóan rá gondolok.

Utána úgy alakult az élet, hogy egy közös munka által jobban megismerhettem, és ettől csak még jobban beleszerettem. De én is úgy vagyok vele azóta is, hogy mindig a legjobb dolog őt látni, és minden napot izgatottan várok, amikor találkozhatok vele. Ez pedig jó érzés, így a helyzetünk ellenére sem szeretném nem szeretni.

Szóval teljesen megértem a helyzetedet.

Így jó megoldást én sem tudok. Viszont én azt próbálom követni, hogy még jobban megismerem, közelebb kerülünk egymáshoz emberileg. Ekkor két dolog történhet: vagy megismerve egymást ő is elkezdi viszonozni az érzéseimet (nyilván ezt remélem); vagy pedig arra jövök rá idővel, hogy tényleg boldog a mostani kapcsolatában és ennek így kell lennie (sajnos a jelek pedig most erre mutatnak). Így, hogy még jobban megismertem, talán könnyebb lesz ezt elfogadni, elengedni, ha így kell alakulnia.