A barátság vagy a szerelem a fontosabb számotokra?

Kizart, hogy a haverom es en is egyidoben legyunk szerelmesek ugyanabba a nobe. Azert, mert ahhoz, hogy kialakuljon bennunk ilyen erzes, elegge el kell melyulnie a kapcsolatnak a novel.

Amennyiben az egyikunk elkezdett egy nore hajtani, onnantol o tabu es pont.

Szerencsere teljesen mas az izlesunk ezen a teren.

Egyebkent ha szerelmes vagyok egy nobe, akkor o az elso. Mindenkivel szemben.

Kizárt egy ilyen helyzet nálam. Ha lenne is velem azonos nemű, szingli barátom, akkor is azért kommunikálunk annyira, hogy kinek ki tetszik, kivel beszélget épp... Szóval tudnám, ha valakivel valami komoly van, nem csak szimplán bejön neki. Ha ezt azelőtt tudom, hogy bármi lenne részemről, akkor legyintek, és hagyom. Még ha beszélőviszonyban is lennénk, akkor is elkezdeném kicsit tartani a távot, vagy megkérdezni, hogy mennyire zavarja ez, vagy mennyire gondolja komolyan.

Viszont ha valamelyikünk randizna a sráccal már, és addig nem mondott semmit, én úgy gondolom, a másik jobb, ha befogja, és nem hozakodik elő azzal, hogy jaj, de szerelmes a másikba, mert ez már az ő barátságát minősíti, hogy minek nyög be egy ilyet, ha nem azért, hogy "lebeszéljen" róla.

Nekem is volt olyan, hogy tetszett valaki, megemlítettem még anno az aktuális "barátnőmnek", ő ebből adódóan rámászott, én meg hagytam őket boldogságban. Viszont volt olyan is, hogy nem mondtam el, aztán utólag derült ki, hogy ők jobb kapcsolatban vannak, én akkor inkább hallgattam, mert minek drámázzak.

Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogyan lehet valaki szerelmes valakibe, ha nincs köztük semmi, ha meg van, akkor a haver hogy nem tud róla és hogy nem képes továbbhaladni. Ha valami csoda folytán esetleg mindkettőnket hülyítené az illető, és tényleg belezúgtam volna, a barátnőmmel együtt, abban a pillanatban ábrándulnék ki belőle, vagy hagynám. Viszont valahol elvárom, hogy a barátnőm is ezt tegye, ha elvégre tudja, mennyire szar nekem az egész. Vagy szakítsuk meg a kapcsolatot, de nem akarom ezt elnézni így.

21L