Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ki lehet-e valahogy kerülni ebből a barátzónából? (előre szólok, hogy elég hosszú lesz)
Adott egy 20 éves fiú (ez lennék én), és egy 19 éves lány. A következő a történetünk:
2014 nyarán találkoztunk először, bár már előtte ismertük egymás nevét matekversenyekről :DD azt is mondhatnám, hogy a matek hozott össze minket, hisz egy matektáborban ismertük meg egymást :DD pár héttel később utána össze is jöttünk (mindkettőnk számára ez volt az első kapcsolat). Sajnos a kapcsolat során én rengeteg hibát elkövettem (nem hittem magamban, nem hittem őbenne, bizalmatlan voltam, nem hittem el, hogy tényleg szeret) és sajnos ezek pont olyan dolgok voltak, amivel könnyen meg lehet ölni egy kapcsolatot... Sajnos decemberben szakítottunk is, amit ő kezdeményezett. Ezek után nagyon csúnyán is viselkedtem, amit most nem részleteznék, és eléggé haragban is lettünk annyira, hogy nem beszéltünk többet és nem köszöntünk onnantól kezdve egymásnak a suliban (egy suliba jártunk, de nem egy évfolyamra)
Így eltelt fél év, aztán májusban egyszer csak rámírt fb-on amikor ők osztálykiránduláson voltak, és ő éppen unatkozott. Megkérdezte, hogy melyik matektáborba megyek azon a nyáron, mert akkor ő is oda menne. És megkért, hogy mostantól köszönjünk már egymásnak, mert így ez olyan rossz. Ezután még beszéltünk egy fél órát, majd mennie kellett, mert program volt. Egy héttel azután én írtam neki, megint beszélgettünk egy kicsit, majd utána már a suliban is oda mertem menni hozzá egy kicsit beszélgetni... Aztán ahogy teltek a hetek, szép lassan egyre többet beszélgettünk, újra közeli barátok lettünk. De éreztem, hogy ez nekem nem elég! Újra járni akartam vele... így elhatároztam, hogy visszaszerzem őt. Abban az évben októberben nekem szalagtűzőm volt, így azt tűztem ki célul, hogy addigra újra összejövök vele. Közben megismertem az ő legjobb barátnőjét is elég jól, vele kiépítettem egy nagyon őszinte, igaz barátságot (ez még később fontos lesz). Nyáron sokat találkoztam a szerelmemmel, és közelebb is kerültünk egymáshoz. Éreztem, hogy jól haladok. Aztán szeptemberben meghívtam a szalagtűző bálba, és igent mondott. Úgy éreztem kaptam egy második esélyt az élettől, és a lánytól. Aztán eljött a bál, és mindent elrontottam megint. Pedig eljött a pillanat, amikor bevallhattam volna hogy még mindig szeretem, vagy finoman megcsókolhattam volna: kinn álltunk éjjel a csillagok alatt, egymáshoz simulva, az arcunk nagyon közel egymáshoz... és én képtelen voltam megtenni. Elveszett minden bátorságom abban az egy pillanatban... És onnantól ő is teljesen máshogy viselkedett a bálon. Aztán másnap megmondta, hogy egy picit tartsunk távolságot, mert mindenki azt hiszi, hogy újra járunk, pedig nem. Úgyhogy ez történt, megint tartottuk a távolságot, de most csak másfél hétig, utána beszéltünk, de érezhetően más volt már... aztán novemberben együtt mentünk el a BME nyílt napjára, és hazafelé megpróbáltam megcsókolni, de ő nem hagyta... Ezután közölte, hogy korlátozzuk a kapcsolatunkat köszönésre, mert úgy látja, hogy nem megy nekem az, hogy csak barátok maradjunk. És azt is mondta, hogy nem érez már irántam semmit.
Ezt követően ismét nagy csendesség lett, de időnként előfordult hogy beszéltünk, de semmi komoly nem volt... Aztán tavaszra ismét elég jóban lettünk, megint kialakult köztünk egy kis barátság. Megbeszélünk nagyon sok dolgot, számíthatunk a másikra, törődünk a másikkal, szülinapokkor és névnapokkor ajándékokat is adunk a másiknak. Ez ment akkor nyár végéig (2016 nyara). Én közben leérettségiztem, elballagtam, és készültem egyetemre menni (a BME-re). Augusztusban meghívtam magamhoz (ő még sosem volt nálam, csak én nála), de nem akart egyedül jönni, így azt mondta a barátnőjével együtt szívesen eljön. Így eljöttek ketten egyszerre, és búcsúajándékokat hoztak (vidékiek vagyunk és Pestre mentem egyetemre, és sokáig nem láttuk egymást). Emellett a szerelmem meghívott szalagtűző bálba, ezúttal a sajátjába. Persze igent mondtam, nagyon örültem, bár tudtam, hogy ez valójában csak közös meghívás a barátnőjével együtt. Októberben hát hazajöttem Pestről a bálba. Összességében jól éreztem magam, bár volt egy kemény pillanat... a szerelmem táncpartnere (akivel az ünnepségen táncolt), egyszercsak félre hívta a szerelmemet a bálban... Aztán 10 perc után visszajöttek. Megtudtam ezután a szerelmem barátnőjétől, hogy a srác szerelmet vallott, de elutasította őt a volt barátnőm.
Ezután az egyetemen igyekeztem keresni magamnak más lányokat. Voltak is olyanok, akik tetszettek, és kicsit közelebb is kerültünk, de az én szememben egyik sem ért fel a volt barátnőmhöz. Akivel közben továbbra is nagyon jó volt a kapcsolatunk, sokat beszéltünk, míg Pesten voltam. És lassan eljutottunk a jelenbe, 2017 nyarához... Azóta is remek a barátságunk, de én tudom, hogy többet akarok, mert szeretem őt, és az egész életemet le tudnám vele élni! És mindezt csak erősítette az, hogy most nyáron eddig a szokottnál is többet találkoztunk, és én egyre kevésbé tudok ellenállni a kísértésnek... továbbá a legjobb barátnőjétől is megtudtam, hogy a volt barátnőm édesanyja azt szeretné, ha én és ő újra együtt lennénk. A helyzetet még az bonyolítja, hogy szeptembertől a BME-re fog járni ugyanarra a szakra mint én, ugyanabban a koliban fog lakni valószínűleg mint én, tehát olyan közel fog lakni hozzám, mint még sosem.
És tudom, hogy őt akarom, viszont elég erősen barátzónába kerültem, úgy néz ki. Egyébként a szakításunk óta se neki, se nekem nem volt senkim.
Volt már más is hasonló helyzetben, akinek sikerült kitörnie egy elég mély barátzónából? Hogyan sikerült, mit csináltatok? Mit kellene tennem ahhoz, én kikerüljek? Vagy inkább felejtsem el az egészet? Ne reménykedjek egy újabb esélyben, most hogy baromi közel lesz hozzám?
válasza:Sikerült. De nem volt célom. Ez a különbség. El kell engedned teljesen, változtatni a hozzáállásodon, "férfiasodni", hogy erre esély legyen valaha is. Az, hogy ez mennyi idő... nem lehet megbecsülni, nekem kb. 6 év volt. Egész egyszerűen eszembe jutott, hogy amikor először jártunk, úgy zárta le, hogy soha többé nem lesz köztünk semmi. Persze még pár hónapig erőlködtem, aztán ráhagytam. De akkor egy igazi kis puhap.cs voltam. Aztán az évek során megváltoztam (ő kevésbé), elkezdtünk barátkozni, nekem mindig volt valakim közben. Igazából csak ő keresett, én nagyon ritkán. Ha egyáltalán. Aztán megszűnt a barátság, elkeveredtünk egymástól, és véletlen összefutottunk valahol. Megint keresett, nekem pedig épp nem volt senkim, és eszembe jutott, mit mondott régen. Ezt kihívásnak éreztem, így teljesen úgy viselkedtem vele, mint ha most kezdenénk ismerkedni, randizni. Barátkozást elfelejtettem, nem mentem bele. És végül összehoztam, lefeküdtünk, azóta már rengetegszer, és ő keres, én válaszolok, találkozót szervezek, kikapcsolódunk, jól érezzük magunkat, mintha randiznánk, és majdnem mindig szexxel végződik.
Teendők:
-Innentől kezdve többet nem keresed. Soha. Ha ő nem keres téged, akkor többet nem fogtok beszélni, és marad csak az integetés, köszönés, á de jól nézel ki, örülök hogy láttalak, majd valamikor hívj fel, szia. De te nem mész oda hozzá, nem írsz neki, nem hívod fel, nem lájkolgatsz, nem "böksz", semmi ilyen hülyeség.
-Ha direktbe felhív, rádír (likeolás, bökés, kommentelés nem számít, max 3-4 üzenetváltás, vagy 2-3 perc a telefonon, és elhívod valahova találkozni. Ha belemegy, fix találkozószervezés, ha nem, akkor majd hívjon, ha meggondolta magát/ ha tudja már, hogy mikor ér rá, örültél, hogy beszéltetek egy picit, de most menned kell. És ugyancsak nem keresed továbbra sem.
-magadon fejleszteni (tudom, hogy ez sablon szöveg, de ez az igazság), személyiséget csiszolni, közvetlen, nyílt, határozott, céltudatos, aki nem fél semmitől, ha úgy érzem hogy megfognám a fenekét, akkor meg is fogom. Bók, flört, de őszinte legyen, ami a fejemben, az a számon. Nem paraszt, de nem is túl kedves, úriember, de mégis kicsit kacér, viccelődő, ahol a szexualitás nagy szerepet játszik.
-Ajándékok, virágok, versek, vallomások nem kellenek, felejtsd el. Te kellesz, hogy figyelj rá, mint nőre, hogy vonzalmat építs, a többi apróság majd jöhet, ha kapcsolatban lesztek.
- Barát/barátnő, párkapcsolat téma, felejtsd el. Túl feminin. Ha a nő akarja, felhozza a sokadik randi/szex után hónapokkal később, hogy szeretne a barátnőd lenni. Amíg nem hozza fel, nem áll készen rá.
- Szerelemvallás, vallomások -> felejtsd el. Túl feminin. Majd ha kapcsolatban lesztek, és úgy is érzed, és ő is úgy érzi akkor oké. Addig egy dolgod van férfiként: ha keres, találkozó szervezése, ahol kikapcsolódtok, jól érzitek magatokat, szexuális polaritás jelen van, flörtölés megy, érdeklődsz felőle, törődsz vele, figyeled a jelzéseit, és reagálsz rá/ rámozdulsz, megcsókolod minimum. (Ha elfordítja a fejét, maradsz annál, hogy nem keresed továbbra sem)
-Ha bármikor felhozza hogy neki ez nem megy, csak barátságot akar, abba pedig innentől kezdve soha de SOHA nem mész bele, mivel te nem azt akarod. Ha meggondolja magát, keressen, mert te csak nőként tudsz rá nézni, a barátság neked kevés, ami igaz is. És tartod az álláspontodat. A hegy sohasem kergeti a szelet, ha érted.
válasza:Hasonló voltam hozzád (pont 10 éve). Elég szörnyű visszaemlékezni :D
Figyu, ki kell nőnöd minél előbb ebből a romantikus hősszerelmes szerepből. Egy párkapcsolat nem a tökéletes pillanatokon, sem a romantikus, hősies vallomásokon múlik. Ezek izgalmasak és megvan a helyük, de inkább csak színesítik az ismerkedést, önmagukban nem sokat számítanak. Az ilyen "nagy pillanatokban" nem dől el már semmi, legfeljebb csak kiderül az, ami amúgy is eldőlt már. Ilyen módon szerelmet vallani ráadásul azért is rossz, mert egy olyan döntéshelyzetbe kényszeríted a másikat, amire nem feltétlenül van még felkészülve.
>és én képtelen voltam megtenni
Én is nagyon sokáig így voltam. Szörnyű érzés. Sajnos meg kell tanulnod kifejezni az érzéseidet. Ezért is rosszak a "nagy pillanatok": hatalmas elvárásokkal, lelki teherrel, kiélezett helyzetekkel teljesen értelmetlenül nehezíted azt, ami amúgy sem könnyű. Az érzelmek közvetítése legyen egyszerű, hétköznapi és folytonos dolog, ne néhány világmegváltó impulzus.
Azért vagy a barátzónában, mert szeretsz ott lenni. (Többek közt) azért nem sikerülnek a nagy vallomások, mert tudod, hogy mihelyt megteszed, így vagy úgy kikerülsz belőle. A barátzóna azért jó, mert egy kényelmes kiskaput ad mind az egyedüllét, mind a párkapcsolat problémái és nehézségei ellen. Nem cinkelnek otthon, mert "csajozol". Nem kell vállalnod magad és ismerkedni, mert már van "futó projekt". De mégsem kell szembenézned a párkapcsolattal, mert még várod a "tökéletes pillanatot". És ezért próbálsz minden erőddel benne maradni a barátzónában. Legalábbis ez az én tippem.
Szóval akkor nem leszel a barátzónában, mihelyt nem akarsz ott lenni. Ha majd nem az lesz a célod, hogy egy megerősítő képet kapj magadról, hogy párkapcsolatba kerülj, hanem egy valódi ember valódi értékei miatt érzel valódi vonzalmat, akkor nem leszel barátzónában. Akkor majd az fog motiválni, hogy minél jobban megismerd és az is örömet fog okozni, hogy magadból minél többet megmutathasz neki. A "nagy pillanatok" maguktól, teljesen természetesen fognak jönni, és nevetségesen jelentéktelennek tűnnek majd.
válasza: válasza: válasza:#2 Egyetértek.
Ezek a nagy pillanatok csak holmi romantikus komédiákból vett elvárások alapján megfogalmazott álomképek. Kérdező, nem érdemes az ilyen nagy pillanatokra várni, mert nincsenek. Te teszel egy pillanatot naggyá.
Volt egy csajom, vele pl. úgy jöttem össze, hogy egy bevásárlóközpont tűzlépcsőjén, egy cigi után gyengéden a falhoz nyomtam és megcsókoltam. Semmi csillagfényes este, szalagavató, báli ruha meg más flancos dolog. Ezek csak külsőségek.
Szóval nem az a gond, hogy elszalasztottad a "nagy pillanatot". Ettől még nem változhatott meg ő sem. Gondolj csak bele, fordítva hogy nézne ki: te kiábrándulnál belőle, vagy eltolnád magadtól, csak azért, mert egy "nagy pillanatban" nem úgy viselkedett, mint ahogy te elvártad?
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!