Sikeres, munkájában elfoglalt férfi és még nem dolgozó nő között is létrejöhet párkapcsolat?

dolgoztam mindig is, most jelenleg ÉPP nem,mert mindig kerestem,mi az,amit szeretnék csinálni.

Nekem gyerek nem nagyon kell,legalábbis jelenleg biztos nem.

És neki sem.

Ő egyetemen tanít.Én lakberendező vagyok, végzettségemet tekintve,illetve angol szakon is végeztem.

Megismerkedés : írtam egy könyvet, amit elküldtem neki,ismeretlenül.

( nem konvencionális,mindennapi könyvet, témáját és stílusát tekintve elég sajátos hangvételűt)

Neki ez nagyon tetszett,amiből elindult a láncreakció : elkezdtünk beszélgetni, illetve utólag kiderült, közös ismerőseink is vannak. Számomra nem kérdés,hogy tetszem neki,mint nő és mint ember, mint karakter, mint ahogy ő is nekem.

Ő nyitott irányomban, sőt, úgy érzem, nagyon megfoghatta valami, mert nem is tudom..ezt érzi az ember.

Viszont konkrétan az,hogy mivel foglalkozom, ínem vetődött még fel,mert még viszonylag

friss a dolog. Mindig is dolgoztam valamit,ezzel nem volt gond :

szüleim építőipari vállalatánál adminisztráció, sógorom reklámcégénél asszisztensként, majd jött egy kis antikvárium, utána pedig két év lakberendező gyakorlat

volt tanárom cégénél.

Nővérem fotóriporter, tv , illetve nyomtatott sajtó.

Lenne lehetőségem például cikkeket,írásokat általa eljuttattni a megfelelő helyre, de jelenleg ülök a seggemen, mert egyszerűen nem tudom,hogy mit akarok.

Szeretném ezt is,.meg azt is....valószínűleg az lesz,hogy mindenfele elindulok és ahova "felvesznek", az lesz az " út ". Legalábbis egy ideig.

Csak úgy jöhetek rá arra,hogy mit csinálok élvezettel , ha elindulok és menet közben majd úgyis jön. Remélem.

Mivel anyagilag "jól éltünk " mindig is,nem voltam rászorulva a "határozottságra". Pedig az vagyok,csak a kényelem néha felülírja.

Ezeket viszont nyilván nem feltétlen érzem úgy,hogy most megosztanám vele..ez legyen az én magánügyem..de ugyanakkor hazudni sem akarok,mert nem az én stílusom.

Szóval volt és van is munkám ( jelenleg megint a családi cégben vagyok,de azt nem tekintem " normális" munkának " ), de ez mégsem olyan ,mint az övé : amiben megtalálta magát, amiben kiteljesedhet és sikeres.

Na ehhez képest írtam ki a kérdésemet, tehát hogy ehhez az állapothoz képest(amiben ő van) hogy jöhet számításba egy nő,milyen elvárásokkal ?

Attól,mert jelenleg adminisztratív munkát végzek,

( csak ezt nem akartam kiírni,mert akkor meg az jön,hogy apuci cégénél könnyű ) ő pedig tanít, attól még nem túl nagy a szakadék köztünk e téren ?

Lehet ez " gond" egy férfi szemében ?

Kb. ennyi.