Elfoglalt emberek kapcsolatának van jövője?

1 éve élek párkapcsolatban, mostanában nagyon meggyűlt a veszekedések száma a napjainkban. Részemről a hiszti mennyisége a túl sok, a páromnak meg a türelme fogy. Nem akarom elveszíteni, mert mindennél jobban szeretem, de sajnos azt érzem, hogy ez a probléma, ami kialakult, nem is fog mozdulni a kapcsolatunkból. Sokat beszélünk róla, de huszaséveink elején járunk, ilyenkor kell felépíteni a jövőt és stb. alapon nem jutunk megegyezésre. A hétvégéket töltjük együtt, de sokszor azt érzem, hogy a páromnak mindenre van ideje, csak rám nem. Nem korlatozom semmiben, sokat van a barátaival, ők adnak neki munkat is, amit sokszor hétvégén is el kell vállalnia. Van, hogy naponta csak 1 órát látom, mert mindenki megtalálja a nyűgjével. A szex nagyjából a minimálisra csökken, nem azért, mert nem kívánjuk egymást, csak nincs rá idő, ha belekezdünk, kb. 15 perc múlva vagy csörög a telefon, vagy az ajtón kopognak, hogy menni kell, mert dolog van. A szexhiány miatt is kezdek frusztralt és hisztis lenni, mert hiányzik, néha egy lopott gyors összebújásra van idő, de azzal is csak a testi vágy van kielegítve. Ha hétvége van, akkor szóba se jöhet olyan program, ahol csak ketten vagyunk, vagy baráti vagy családi összejövetel van...ez is nagyon nyomaszt, nem várom, hogy a párom rám költse a pénzét, nekem elég lenne, ha este kiülnénk csillagot nézni valahova, és esetleg egy kis együttléttel egybekötjük a dolgot, a pénteki sörözés helyett. Tudom, hogy a barátom nem tud ezerfelé szakadni, ott vannak a barátok, család, hétköznap munka, de tényleg néha azt erzem, hogy én vagyok az utolsó. Tudom, hogy szeret, de neha azt érzem, hogy nekem ez így nem fog menni.

Vannak itt hasonló cipőben járó emberek? Ha igen, akkor mi lenne erre a megoldás? 22/n