Nagy baj van velem?

19 éves lány vagyok. Rendes párkapcsolatom soha nem volt, tetszett már fiú, sajnos csak plátói szerelem volt, amit nagyon nehezen zártam le magamban.

Próbálkoztam már randizni fiúkkal, de volt olyan, hogy erőszakosan közeledett felém a srác. (Fogdosott, stb..)

Ha ismerkedem, nagyon jól megy egy darabig, de közben mindig megtorpanok és elfog egy olyan érzés, hogy nekem mégsem kell ez az egész.

A család is ezzel nyaggat, hogy nekem mikor lesz már valakim.

Nagyon nem értem magam, hiszen szokott olyan is lenni, hogy egyedül érzem magam és akkor meg jó lenne valaki, aki átölel... Tudom, nagyon fura vagyok és őrültségnek hangzik teljesen. Én sem tartom normálisnak ezt az érzést.

Ha valakivel "erőltetni" próbálom a kapcsolatot, azonnal menekülőre fogom. Pszihológus nélkül szeretném megoldani, ha lehetséges.

Rettentően selejtesnek érzem magam... Legyetek szívesek ne gúnyolódjatok, az hiányzik nekem a legkevésbé most...

Köszönöm előre a válaszokat.