Hogyan ne rontsam el és ne is bízzam el magam?

3 komoly kapcsolatom volt eddig és mondhatni elég borzasztóan sikerült. Az első szerelemnél a srác állandóan vagy öngyilkos akart lenni, vagy engem fenyegetett, zárt be, terrorizált. Utólag annak tudnám be, hogy gyerekek és labilisak voltunk az érzéseinkhez...

Második kapcsolatomban a srác anyukája nyektetett (féltékeny volt vagy nem is tudom), amiatt sokat veszekedtünk és 2 év után végül megcsalt a fiú. Aztán az utóbbi kapcsolatom túl szép volt, hogy igaz legyen... Megkérte a kezem, igent mondtam, aztán hopp, előkerült a másik jegyese a srácnak, akivel mindvégig együtt voltak távkapcsolatban.

Utóbbi 2 éve ért véget, úgy érzem túl vagyok rajta, de nagyon bizalmatlan lettem és bezárkóztam. Regisztráltam badoora, gondolván, hogy kicsit ismerkedem és talán egy kis kaland kizökkent a megmaradt félelmeimből. Ebből az lett, hogy megismertem ott egy pasit, akivel képtelenek voltunk abbahagyni a beszélgetést, 2 nappal később találkoztunk, átbeszélgettünk egy éjszakát személyesen, és egyszerűen bepánikoltam. Talán még sosem voltam ennyire összhangban senkivel. Egyszerűen hihetetlennek tűnik, hogy valaki lelkileg és szellemileg pont olyan legyen, mint amire mindig is vágytam.

Egyrészt kicsit félek, hogy elég jó tudok-e lenni neki. Másrészt olyan "túl szép hogy igaz legyen", és akaratlanul várom, hogy kiderüljön mi a bibi vele... Attól is félek, hogy ha elkezdek kötődni hozzá, megint koppanni fogok. De közben annyira jól érzem magam vele és annyira feldob, hogy aludni is alig tudok, állandóan vigyorgok, sokkal több energiám van mindenhez, egyszerűen szebb a világ mióta ismerem. Most is a meghatottságtól pityergek ahogy ezt írom, ahogy akkor is, mikor egy egyszerű joreggelt üzenetet ír...

Mit csináljak hogy ne rontsam el?