Van értelme, hogy megkeressem? Vagy bízzam a sorsra?

Én: 33/F

Ő: 26/L

4 éve szakítottunk, 3 évet voltunk együtt. Igazából a kapcsolat nem működött rendesen, nagyon sok oka volt. Én sem voltam önmagam, amilyen lenni akartam, és ő - úgy mondanám -, kisebbrendűségi komplexusos és fiatal (éretlen) gondolkodású.

Látható, hogy azért van élettapasztalatom, mindig is tudtam magamról, hogy egyetlen lányt fogok életemben megszeretni, szeretni. Ő volt az.

Se előtte, se utána nem volt hasonló. (Felesleges írni, hogy majd jobb. Nem jobb vagy rosszabb kérdése, hanem annak a kérdése, hogy őt tartom érzésben az egyetlennek. pedig voltak utána tényleg szép barátnőim.)

Neki is volt utánam más, most nem tudom, együtt vannak-e még? Nem akarok beleavatkozni, ha igen.

Ha nincs senkije, akkor sem tudom, hogy kereshetem-e? Tudni kell, rosszban váltunk el. Azóta nem keresett. Facebookon akkor letiltott, bár utána mondta, nem haragszik már, de nem tudja hol kell visszaállítani a tiltást.

Én minden karácsonyra küldök neki lapot, boldogságot kívánok neki. Nem reagál, bár a címemet sem írom a lapra.

Mai napig tudom, hogy ha komolyabb gondolkodásúvá vált volna mára, el is venném. A komoly alatt azt értem, hogy kölcsönös kapcsolat, amelyben nem csak én vagyok, aki többet tesz.

Van egy mondás, ha szereted, elengeded. De nem tudom, tényleg ettől lenne boldog? Ha igen, természetes, hogy nem keresem. Ha viszont velem, akkor keresném. De ehhez fel kéne keresnem, ami ha van kapcsolata, nem lenne szerencsés, nem akarok ebbe beleavatkozni. Vagy ha gyűlöl, akkor sem.