Közbelépjek vagy bizzam a sorsra?

nem vagyok hive az oylan kapcsolatoknak ,ahol az egyik sokkkal többet akar az elején ,a másik semmit. mégis megesett velem kétszer is ,hogy kér pasiba igy lettem szerelmes, csak beinditották bennem a kémiát. szoval ez múködik. ha nem is tudja, hogy szereted, akkor miért reagálna a semmire ? akikkel összejött, azokkal meg nem tudhatod, milyen volt a kapcsolat és az érzelmek, klehet, hogy eddig csak döglődő kapcsolatai voltak, amik pár honap után már olyan semmilyenek voltak, ki tudja. sok ilyen van és ezek közül sokan mégis kihuzzák akár évekig is.

szoval semmit nem tudsz az egészről és az embernél mindig vagy a szomszéd fűje zöldebb efektus múködik vagy kevesebbre tartja a másik embert, amiket elért vagy a kapcsolatait, mint amilyenek. aki meg már rendelkezik élettapasztalattal, emberismerettel, az tudja, hogy mindkettő végleges gonodlkozás és a saját képzelgéseink belevetitése másokba, mások kapcsolataiba. szerintem te az elsőben szenvedsz, azt képzeled, a csaj életében minden olyan szép zöld , mert ő a plátoi bálványod. ezen akkor tudsz segiteni, ha megismered és komolyan is kezdeményezel és majd kiderül, hogy akkor is érdekelni fog-e téged és hogy te be tudnál-e jönni neki. most megint kezdesz egy ujabb hibába esni, nem léptél időben és megint alakul neki egy másik kapsolat, miért nem tartod magad méltonak és elég jonak arra, hogy te is lehess a következő, akivel esetleg működne a dolog ?