Miért kell egy nőnek felnéznie egy férfira?

Mégis, mit szeressek egy olyan emberen, aki nem ért el semmit az életben, 40 évesen is az anyjánál tengődik és igazából semmi olyan tulajdonsága nincs, ami miatt értékelhetném? Most ez bántó, de mégis. Szerinted milyen az a párkapcsolat, amelyikben az egyik fél lenézi a másikat? Nekem volt már olyan kapcsolat-szerűségem, amikor a pasit butábbnak tartottam magamnál, voltak megnyilvánulásai, amit kifejezetten szégyelltem emberek előtt, szerinted erre lehetett volna alapozni? Milyen házasság született volna ebből, az esetleges közös gyerekünk (feltéve, ha nem lép le, amint meghallja a terhesség szót, ami nekem azért elég gyanús volt) mit látott volna maga körül, milyen példát mutattam volna neki ezzel? Jól van, kislányom, elégedj meg akármilyen férfival, a lényeg hogy ne legyél magányos? Ne már. Ennél rosszabbat el se tudok képzelni. Mindenki a hűségről meg a szerelemről beszél amikor a kapcsolat alapjait emlegeti, de szerintem a tisztelet legalább ugyanolyan fontos eleme. És felnézni valakire azt jelenti, hogy tisztelem valamiért. Az meg, hogy valakit tisztelek, nem jelenti azt, hogy magam lenézem- miért nézném le, főleg ha a másikat azért becsülöm, mert ott tart az életben és azt tette le az asztalra, mint én.

Amúgy meg, jól mondja az egyik korábbi válaszoló- a kapitalizmussal együtt nem csak az iparban jelent meg a szabad piac jelensége, de bizony a párkeresésben is. Most már nem csak a munkahelyért folyik verseny, hanem a társakért is. Ha valakinek nincsenek megfelelő kvalitásai, nem veszik fel bizonyos munkahelyekre, ugyanúgy nem lesz bizonyos emberekkel kompatibilis és nem tud velük párkapcsolatot kialakítani. Majd más munkahelyre tökéletes lesz, ahogy más embernek megfelelő partnere. Kár azon keseregni hogy nem vettek fel orvosnak a legmenőbb magánkórházba, ha egyébként asztalos vagy és abban vagy nagyon jó.

Ácsi ! A gyerekek nem jogképesek.Elnézést, de azt hittem, hogy felnőtt nőkről és felnőtt férfiakról beszélünk a felnőtt kategóriában. Persze, mindenkinek mások a körülményei, de ugyan azok a lehetőségei. Aki nem hiszi, olvassa el az alkotmányt (amivel jogszabály nem lehet ellentétben). Ne én legyek már azért savazva mert ti nem olvastatok.

30/f

#22

1, [link]

2, De van, hogy a nemed miatt hátrányos megkülönböztetésben részesülsz, vagy sérülnek a jogaid.

Nézzük emberi jogi aktivista szemmel mondjuk a családon belüli áldozatok számára létrehozott menedékhelyek/szervezetek kérdését. Természetesen vannak menedékhelyek, és szervezetek is, szóval egy emberi jogi aktivista itt össze is csapja a tenyerét, mondván hogy oké, az ő dolga itt véget is ért, de egy külön férfijogi aktivista észreveheti, hogy ezek csak a nőket védik, a férfiakat viszont nem engedik be. Vagy vegyük mondjuk az abortuszt. Abortusza csak egy nőnek lehet, szóval az abortusszal foglalkozni gyakorlatilag egyet jelent azzal, mint női jogokkal foglalkozni. (Meg ugyan ez vonatkozik a szülésre is, ahogy már írták előttem.)

Meg persze ott vannak az "apróbb" megkülönböztetések, amikre kutya sem hívná fel a tömeg figyelmét, ha nem foglalkoznánk külön a nők és külön a férfiak helyzetével: [link]

[link]

[link]

[link]

De persze tudom, foglalkozni olyan problémákkal, amik nem téged érintenek elég bicskanyitogató tud lenni.

Nem. Itt arról van szó, hogy úgy van beállítva, hogy azért sérül egy csoport joga, mert a jogi környezet az egyenlőséget magát ellehetetleníti, ezért megváltoztatandó (általában olyan irányban, hogy az azt kezdeményező felé lejtsen a pálya). Figyi nekem nem a szervezetekkel van bajom akik csoportokat tömörítenek hasonló problémákkal és együtt igyekeznek megoldani őket, hanem azzal, hogy ilyen olyan aktivisták próbálják azt kijárni, hogy erre vagy arra lejtsen a pálya. Nem ezzel kéne szórakozni, hanem azzal, hogy minimálisan átlássa mindenki, hogy mit tehet meg másokkal mások pedig mit tehetnek meg vele illetve hol kaphat segítséget, ha baj éri. Én valahogy nem akarok marhavagonban dekkolni, mert olyan van a gatyámban amivel nőket szokott erőszakolni pár elmebeteg pl. Rögzítve van mit lehet és mit nem lehet. Ezt például nem lehet, börtön jár érte. Hozzájárulok egyrészt a jogi apparátus működéséhez ami a keretet adja másrészt pedig a végrehajtó szervezet működéséhez az adómból. Amennyiben csak az áldozat az elkövető meg én vagyunk jelen egy esetnél, ott én vagyok átmenetileg a keret és a végrehajtó szervezet vagy legalábbis megpróbálkozom vele a testi épségem figyelmen kívül hagyásával akár (volt már rá példa). Szerintem ennyi elég kell, hogy legyen. Mindenesetre nem az a megoldás, hogy komplett csoportokat érjen hátrány a mindennapokban mert valakik pár áldozatból próbálnak politikai tőkét kovácsolni maguknak vagy pénzt szerezni ugyan csak maguknak.

30/f

Számomra fontos a párkapcsolatban, hogy felnézhessek a páromra, és nyilván nekem is vannak olyan tulajdonságaim, értékeim, hogy felnézhet rám miattuk. Ezek eltérnek és ez így jó.

A volt férjemnek nem volt érettségije sem, ács és jó a szakmájában. Nem keresett túl sokat, úgy átlagosan. Ha most eltekintünk attól, miért mentünk szét, azt azért szögezzük le, hogy mindig felnéztem rá azért, mert életképes, el tudja tartani magát, jó a szakmájában, erős, fel tud építeni egy házat, az érettségi hiánya ellenére nem bunkó, hanem olvasott, művelt. És bár fizikai munkát végez, amikor együtt voltunk és volt hogy én órában többet dolgoztam, simán kivette a részét a házi munkából. Nem volt kisebbrendűségi érzése, az én diplomáim és nyelvtudásom miatt, épp ellenkezőleg, felnézett rám ezek miatt. Büszke volt rá mindig is, hogy mennyit olvasok, hogy nem az anyanyelvemen kommunikálok vele és mégis zökkenőmentesen beszélgetünk és társaságban is mindig szertetett villogni azzal hogy egy művelt felesége van. Mindketten felnéztünk egymásra. Ha lesz még egy kapcsolatom, megint azt keresem majd hogy fel tudjunk nézni egymásra valamiben. Mindketten legyünk önállóak, ne szoruljunk egymást támogatására. Jók legyünk a szakmánkban, hivatásunkban, fejlődő képesek legyünk és emberileg is dolgozzunk magunkon. Szerintem ez egy teljesen normális elvárás egy kapcsolatban.