Nem tudom, hogy szerezhetném meg a srácot, hogy szerethetnék ki belőle?

Beleszerettem egy kapcsolatos férfibe, és egyszerűen nem bírok magammal, megőrülök érte. Azóta folyton dührohamaim vannak és akikkel együtt élek, folyton kérdezik, mi a baj. Csapkodok, püfölök, dobálok, ütök.

Nem hiszem el, hogy beleszerettem olyasvalakibe, aki nem facér; nem hiszem el, hogy folyton rá gondolok, keresem, a fotóit nézegetem, és minden lehetőséget, hogy lássam, megragadok; nem hiszem el, hogy nem vesz észre, nem vesz számításba; nem hiszem el, hogy a barátnőjét öleli, csókolgatja, és nem engem; nem hiszem el, hogy míg az a nő annyi időt tölt vele amennyit csak akar, én alig látom, és alig beszélek vele. (Szoktunk Facebookon beszélni, de sokszor csak nagyon sokára válaszol, pedig volt online. Viszont megtudtam, ezt másokkal is csinálja, pl. az egyik legjobb barátjával. Gyakorlatilag a családja és a barátnője az egyetlen, akiknek azonnal válaszol. Élőben is szoktunk dumálni, de általában csak nagyon rövideket, és közben néznem kell a barátnője pofáját.)

Amúgy régebb óta ismerem, már több éve, de régen nem különösebben érdekelt, csak egy jóféle srác volt a baráti körből. Amúgy az hozta ezt a beleszeretek fordulatot, hogy egyszer sok időt töltöttünk együtt egy ottalvós kiruccanáson, ahová nem jött a barátnője. Sokat dumáltunk, jól elvoltunk. És utána azt vettem észre, folyton csak felidézem ami volt és mosolygok, pirulok, felmegy a pulzusom, és alig vártam a következő összejövetelt, csak őmiatta, hogy újra lássam. De ennek már azért pár hónapja, azóta sokkal jobban elmélyült bennem ez az egész. És nagyon mérges vagyok. Előtte bírtam a barátnőjét, bár nem nagyon beszéltünk, de azóta rühellem a csajt, idegesít a jelenléte, a hangja, a külseje, a mozdulatai, mindene nagyon zavar. Volt már hogy rájött egy nevetőgörcs, és olyan ideges voltam, legszívesebben szétütöttem volna az asztalt, csak hallgasson már el. Mivel nem hallgatott el, kimentem a budiba és a csempét ütöttem, mert oda is behallatszott. Egyszer véletlenül kiestem a szerepemből, és nagyon ciki volt, olyan hibát többet nem véthetek. Mondott valami hülyeséget a csaj, és én reagáltam a leggyorsabban, mondtam hogy "Ezt a hülyeséget!", és kijavítottam. Erre páran bólogattak, hogy igen, úgy jó, ahogy én mondom, az a lány meg annyit fűzött hozzá nagyon értelmesen, hogy "Ja! Jó. Akkor az." és nevetett. Ha eddig bosszantott, ekkor már végtelenül zavart, és csak kibukott belőlem egy sértés, valami olyasmi hogy "Ez de sötét.", vagy nem tudom. Szóval egy ismerőssel szemben egy elég bunkó megjegyzés, maximum annyi fért volna bele, hogy hogy tudott ekkora butaságot mondani, csak ugye mivel annyira idegesített, kibukott így. Többen felkapták a fejüket, furán néztek rám, az a csak konkrétan ezt reagálta: "Ööö...". Hát, nem derült ki mi lett volna az őzés végén, mert hogy a barátja, az én szerelmem, ezt nem nagyon tolerálta, rám szólt, hogy ne beszéljek így a barátnőjével, és bárkivel megeshet hogy félreinformált. Ráadásul utána, egy kedves haverom is mondta, hogy ő is úgy hitte mint ez a lány. Ergo neki sem tetszett hogy így beszéltem valakivel, szolidáris akart lenni, ráadásul így ezt a sértést rá is mondtam, úgymond. Szóval égett a fejem, és csak még jobban utáltam a csajt, amiért behúzott a csőbe. De a haverral gyorsan elsimult ez a kis kedélyborzolás, meg utána senkivel sem esett erről szó, de szerintem elárultam magam úgymond, hogy nem bírom a csajt. Utána írtam a kiszemeltemnek amúgy, hogy bocsi azért a megjegyzésért, nem úgy gondoltam, csak az jött a számra. És hogy "nincsen bajom" a barátnőjével. XD Erre közölte, a barátnőjétől kérjek bocsánatot, ne tőle. Hát, arra sosem került sor. :D Majd egy ßä$zott nagy Łófä$zt a $eggéße, azt, nem bocsánatot, igenis egy sötét qrv@. Viszont, így már előttük 100%-osan lelepleződtem. :P

Nem tudom, hogy szerezhetném meg a srácot, hogy szerethetnék ki belőle?