Hat éve szerelmes vagyok egy régi ismerősömbe, ez mikor fog elmúlni? (többi lent)

*komolyan

A büdös, tetves qrva anyját ennek a rohadt telefonnak!

Nincs ebben semmi durva. A viszonzatlan, beteljesületlen szerelem akár egész életen át jelen lehet az életedben - pont azért, mert a szíved nem kapta meg, akit "kinézett magának", ezért ezt fájdalommal adja a tudtodra. Szokott írni ide egy férfi válaszoló, akinél nem 6 éve áll ez fenn, hanem 17 - és még ki tudja, meddig fenn is fog állni. Sajnos ez ilyen.

Két dolog lehet - vagy valami olyat tesz, ami által kiábrándulsz, kiszeretsz belőle, vagy felbukkan az életedben valaki más, aki úgy, ahogy van, kitörli belőled az egész lényét. Szívás az élet, és a legrosszabb ilyenkor az évek könyörtelen múlását megnézni, hogy hiába múlnak az esztendők, az érzés és az imádott ember emléke csak nem akar halványulni. Mert a fejedben ott van és nem tágít onnan.

Azt kéne megértened, hogy nem bele vagy szerelmes, hanem abba a nem létező emberbe, akit elképzelsz.

Ez egyféle rögeszme lett nálad, és nincs köze egy valódi szerelemhez vagy emberi kapcsolathoz.

Szerintem tudatosítani kellene, hogy ő nem akar téged...

Most komolyan,ésszel: hogyan szerethetsz valakit, aki téged nem szeret és nem akar?

Sajnos én is voltam így egy ideig, de jobbára ilyenkor nálam azért húzódik el max, mert nem tudom biztosra, hogy a másik engem nem akar.

De onnantól, hogy a remény is szertefoszlik, és biztosan tudod, hogy a másiknak nem kellesz, elutasít.. Onnantól saját magadnak kell ezt tudatosítani, hogy értelmetlen az egész így. Nekem olyan kell, aki irántam is hasonlóan érez és vágyik rám, nem olyan, aki elutasít, sőt, lekezelő (?!) velem..

Ennél a pontnál meg kell fogni a plátói dolgot, mert értelmetlen.

Nekem a legrosszabb mindig a talán, amikor látom, hogy a másiknak is tetszek, vagy legalábbis valószínűsítem, de nem vallok színt, mert pl a körülmények miatt amúgy is tök mindegy lenne.. Ez sokkal rosszabb, a biztos nem mindig sokkal jobb és előbbre visz.

Szóval azt jól tetted, hogy annak idején bevallottad neki,( ezt én is megfogadom magamnak, hogy egyértelműen a másik tudtára adom ha lesz hasonló szitu a jövőben).

De te itt mindent megtettél már.. a konkrét elutasítás után pedig csak egy lépést tudsz tenni, mégpedig hogy nem táplálod az érzelmeidet és nem fantázizálgatsz/ábrándozol többet róla, mivel láthatóan sosem fog a valóságban bekövetkezni, hogy együtt lesztek.

N

7-es, köszönöm neked a válaszod!

(Én is hasonló helyzetben vagyok, és a leírt eset picit visszarántott a valóságba.)

8-as, nagyon szívesen :)

A saját példámból csak annyit tudnék tanácsolni, hogy aki ilyen helyzetben van, próbálja meg saját maga megtapasztalni, hogy milyen ember is valójában a kiszemelt. Menjenek el együtt ebédelni, hívja meg egy fagyira, stb. Ebből sok minden kiderül:

- A meghívásra hogyan reagál? Szívesen megy vagy állandóan lemondja? Lehet vele időpontot egyeztetni?

- A közös alkalmakkor hogyan viselkedik? Pl. én nem igazán tolerálom, amikor valaki a társaságomban a telefonjába mélyed. Anno a "kiszemeltemnek" is megmondtam: nem szeretem, hogy a társaságomban állandóan van valami fontosabb, és emiatt nem akarok vele ebédelni. Ezen ő volt vérig sértődve. Ez is sokatmondó :)

- Ha felhívod, akkor gyorsan megszakítja a beszélgetést, vagy szívesen trécsel veled?

- Hogyan viselkedik más emberekkel? Nem játssza meg magát?

Ezeket mindig annak kell megatapasztalnia, aki viszonzatlanul szerelmes. A külső környezet hiába mondja.

Kérdező, remélem, hogy ezek a felvetések segítenek neked is tisztázni magadban a helyzetet.

7-es voltam