Volt már külföldi párod?

Volt barátom svéd-indiai félvér volt. A kultúra nem volt gond, mert nem tartotta az indiai hagyományokat, de elég messze állt tőle a klasszikus svéd hidegség. Nyelvi nehézség sem volt, én akkor már jól beszéltem angolul, ő pedig svéd állampolgárként szintén.

Annyiból viszont indiai volt ízig-vérig, hogy egy év párkapcsolat után kijelentette, ne menjek egyetemre, inkább menjek vele haza Stockholmba és szüljek gyereket. Még húztuk a dolgot, aztán szétmentünk.

Persze alapvetően nagyon fiatal voltam (18), tehát nem lett volna folytatása a dolognak.

Volt. Fulopszigeteki, arab ( neki a felesege lettem) pakisztani, gorog.. :D kulfoldon elek sok eve igy egyszerubb. Es imadom is az osszes kulturat, vallast..

Mindenki mas szemelyisegjegyeket hoz magaval a sajat orszagabol igy nagyon kulonlegesse valnak a szamomra.

25 évig voltam egy francia férfi felesége, Isten nyugosztalja.

Nagyrészt neki köszönhetem, hogy megtanultam a nyelvet, és hogy a gyerekeink ma két nyelven beszélnek perfektül.

Sem kulturális, sem vallási különbség nem volt köztünk, egyikünk sem volt praktizáló hívő. Még a végzettségönk is kb. azonos volt, de ez csak véletlen.

Néha magyar, néha francia ételeket főztünk, de ha valami nem ízlett neki (ami nagy ritkaság volt, mert imádta a magyar konyhát), azt többet nem főztem, és kész. Ő viszont megtanított a francia konyha ízeire.

Nagyon jó férj és apa volt, még most sem hevertem ki a halálát.

Volt több is.

Komoly kulturális/nevelési különbségek egyedül nigériaival ütköztek ki. Az én pasim keresztény volt, de nagyon más felfogása volt a dolgokról, és először azt hittem, csak ő ilyen, de több ismerősömmel beszélve, aki szintén ismer nigériaiakat, rájöttem, hogy ez ilyen kulturális/nevelési dolog.

Az angol nyelvvel nem volt gond, én alapól a nagyon fűszeres, erős kajákat szeretem, így a közös étkezésekkel sem volt baj, a nigériai zenét is szeretem, az emberek is aranyosak, viszont neveltetésből adódóan nagyon más gondolkodásúak, és bár nekem határozott véleményem van dolgokról, szívesen formálom a véleményemet mások hozzászólásai alapján, de azért vannak olyan dolgok, amelyek egyáltalán nem alkotják a vita tárgyát, és az ilyen alap dolgokban annyira eltért a véleménye (amit mindig arra fogott, hogy otthon mindenki így gondolkodik), hogy az első pár hét/hónap után, ahogy jobban megismertük egymást, rájöttem, hogy egyáltalán nem is kedvelem ezt az embert többé, úgyhogy ott hagytam. (Most nem olyan dolgokra gondolok, hogy szereti e az ananászt a pizzán, hanem fontosabb dolgokról, amik több hét-hónapnyi ismerkedés után ütköznek ki :D)

Hiába volt keresztény, de én még ennyire messzire kulturálisan, nevelésileg, gondolkodásilag nem éreztem egyik pasimtól se magam, pedig a mostani pasim nagyon vallásos afrikai arab.

Nyelvi nehezseg akad mert nem elek kint es csak vele beszelek angolul, igy meg nem fejlodok olyan jol. Hamarosan koltozunk ki ugyhogy remelem jobban fejlodik majd az angolom. Ha gyerekunk lesz aķkor mind2 nyelvre megtanitjuk.

Kajak nekem tetszettek kint, foleg az h nem csulokporkoltet foznek ha vendegsegbe mesz :D. Naluk nincs bogracsozas.

Neki itt minden kaja új de van ami nagyon izlik neki.Nem tudom mit fog fozni ha osszekoltozunk de majd ebbol is es abbol is parat.

Az unnepek nem furak, csak az h a karacsony egy nap, itt meg leall minden karacsony es ujev kozt.

Kint sok unnepen nyitva vannak az uzletek