Mit tegyek? Félek, szorongók attól hogy el hagy a baratnőm.

"Néha az emberek éveken keresztül ugyanattól a problémától nyomorultak, holott azt is mondhatnák: "Na és?" Ez az egyik kedvenc mondásom: "Na és?" Nem tudom, hogy éltem túl az éveket, mielőtt megtanultam, hogy használjam ezt a trükköt. Sokáig tartott, míg megtanultam, de ha egyszer sikerül, sosem felejted el."

Andy Warhol

Párom is ilyen volt. Nem tudom elmondani, mennyire szerettem és mennyire tiszteltem, mikor összejöttünk, még ha ott sem volt, a fiúbarátaimat sem öleltem át, mikor találkoztam velük, holott előtte szoktam, nem is kezeltem más fiúkat fiúként, vagy néztem meg őket az utcán, valahogy nem találtam őket helyesnek egy "ilyen pasi" mellett. Figyelmes volt, megértő, kedves, kicsit visszahúzódó, de nem volt az gond. Néha mondogatta, hogy nem akarja, hogy vége legyen, nem értettem, de nem igazán foglalkoztam vele. Na, aztán jött a feketeleves...

Az egy dolog, hogy nem szólhattam rá semmi miatt, mert az lett a vége, hogy "ugye nem...?", meg sem beszélhettünk semmit, mert egyből nem bírta a kritikát, meg ha szerettem volna egy kicsit magam lenni 1-2 napra, mert soknak éreztem a találkát, felhívott (amivel nincs baj, de nem hajnal 3-kor és nem 6-szor egymás után), a barátaimra rám írt, hogy hol vagyok, vagy nekik mit mondtam rólunk, mindenhova el akart kísérni, beleolvasott az üzeneteimbe, elkezdett ellenségeskedni a fiú barátaimmal, velem meg hol veszekedett, hogy megint kivel beszélek és mit csinálok, vagy hisztizett, hogy mi a baj velünk meg megváltoztam meg minden.

Nagyon szerettem, de teljesen tönkrement ebben az aggodalmaskodásban és vele a kapcsolatunk is. Egyszerűen nem tudtam elnézni azt, hogy próbálok segíteni és kifejezni, hogy mennyire fontos nekem, de nem hiszi el. És csak akkor lenne nyugodt, ha senkivel nem érintkeznék rajta kívül...

Egy tökös, magabiztos srác volt, saját élettel. A végére nem volt neki semmilyen szabad elfoglaltsága szinte rajtam kívül, annyira tartotta magát, mint egy rabszolgát, akit szánalomból viselek csak el, holott nem tudtam már mivel kifejezni, hogy nekem ő és csak ő a szerelmem...

Ne legyél ilyen. Az ember szerintem tegyen meg minden tőle telhetőt (meglepetések, szeretet, jó szex, megértés, elfogadás, figyelem, közös programok, de minőségi közös idővel, tisztelet, hosszú és őszinte beszélgetések, próbáljon néha szexinek tűnni :D ) hogy biztosítsa azt, ami általában kell egy jól működő párkapcsolathoz, de ezen túlmenően nem tehetsz semmit. Akárhogy aggódsz, akárhogy tiltasz, akármit művelsz, az onnantól a másikon múlik, hogy megcsal-e vagy sem. Van, aki nem bír a fenekén maradni, de én olyannal nem találkoztam, mindig hoztam azt a nőt, akibe beleszeretett, mindig figyeltem rá, mellette álltam, megbeszéltünk mindent és nem veszekedtünk hiúságból és érdekes módon sosem csaltak meg tudtommal.

ha ennyire papírp/*//cs vagy, ne csodálkozz ha lelép!

a nőknek FÉRFIRA van szüksége nem egy kis nyúlbélára aki sír neki minden este h kérlek ne hagyj el...

Mi az oka annak, hogy elkezdtél szorongani?

Gondolom, ez nem csak random jött.

21/L