Az ősemberek is már szerelmesek voltak egymásba, vagy csak randomra választottak párt?

Az érzések egyébként sem attól függenek, hogy kinek mennyi esze van. Lehet, hogy céljuk nem volt, de érzéseik és szexuális késztetéseik igen.

21/L

Valszeg ösztönalapon ment a dolog, pl. a legerősebb hím a csoportból uralta a helyzetet. Hogy mono- vagy poligámia volt, azt nem lenne egyszerű ennyi idő távlatából kijelenteni, de a jelenleg is elő majomfajtákhoz hasonlóan viselkedhettek.

Ez alapján az is lehet, hogy végeztek szexuális aktivitást csak az élvezetért, illetve végeztek önkielégítést (lévén vannak majomfajták, amelyek ezeket teszik).

Szerelmesek voltak.

Pont ugyanazt érezték, amit mi.

Akár csak a félelemnél, vagy az örömnél.

A szerelem (és a szeretet) az az érzés, ami biztosította az emberiség fennmaradását.

A teljesség igénye nélkül: biztosítja, hogy az adott hím legyen az utódok biológiai apja. Ezért vannak állandóan együtt a szerelmesek, ezért féltékenyek, stb.

Gondoskodnak egymásról: a nőstény a közös utódról, a hím a családról. Egyedül a nőstény nem tud életben maradni egy kisbabával.

A család együtt maradása a túlélés záloga: a férfiak együtt vadásznak, ami sokkal eredményesebb, mint egyedül. A nők együtt vigyáznak az utódokra, együtt gyűjtögetnek.

Az idősebbek tapasztalata is segít túlélni, cserébe gondoskodnak róluk a fiatalok.

Kisebb-nagyobb klánok, törzsek alakulnak ki, akik összetartanak, együtt élnek egy területen.

A mai ember is erre vágyik a lelke mélyén. Boldog család, rokonokkal és barátokkal tölteni a szabadidőt, szerető szülők, vidáman kacarászó gyereksereg.

Csak mivel nem érdeke senkinek az emberi faj további szaporodása és sokasodása, ezért szépen szétverik ezeket az alapokat.

Szex érzelmek nélkül, az egyén előtérbe helyezése, önzés, tárgyak szeretete az emberek helyett (pénz, telefon, autó, stb), öregek és fiatalok egymás ellen fordítása, család (és házasság) értékének lerombolása.

Ez folyik a csapból is. Minden sorozatban, újságban, minden létező médiából.

Az ókori emberek gondolkodása sok szempontból überelte a mai emberek gondolkodását. Azt hisszük, hogy fejlettek vagyunk, de valójában a közösen felhalmozott tudás hegyét másszuk meg, magunktól nem lennénk sokra képesek, és közben más fontos készségeket is elveszítettünk.

Az ókori emberek csillagászati ismerete lenyűgöző volt, főleg azért mert modern értelemben vett távcsöveket nem használtak. A matematikai tudásuk bámulatos volt, és nem számológépen számoltak. A modern filozófia csak lábjegyzet Platónhoz. Amit ma megvilágosult állapotnak nevezünk és csak vágyunk rá, már a buddhizmus előtt is létezett. Irodalmilag lenyűgöző művek születettek az ókorban, a görög drámák műfajilag tökéletesek, a szobrászat, képzőművészet tökéletes volt. A reneszánsz sem volt más mint az antik újjászületése.

Ha azok az emberek annyival fejlettebbek voltak mint mi, akkor mi a bizonyítéka annak, hogy az ősember nem volt értelmes? persze, másként mint mi, de miért ne? Nyilván abban a világban a túlélés volt a legfontosabb. De akár érezhettek is mélyebben, hiszem kezdetleges vallási rituáléknak nyoma marad a kőkorszaki embernél is, márpedig aki az égre néz és istent keres, az a szívébe is néz és szeretni is tud.

Heremèret/spermaszám/ hímek átlagos testmèretènek ès az adott " majomfaj" szociális strukturájának összevetèsèből több kutatás született.

Ezekre vetettèk rá az ember adatait.

Ez alapján, az ősközössègekben először a mai bonobókhoz hasonló laza poligámia volt a normális.

A monogámia társalami "rend", ami gyorsabb ütemben fejlődik, mint a testi jellemzők.

Ez valószínűleg kèsőbb alakult ki az embernèl, kb. amikor előtèrbe került a húsevès. Hús: nehèz megszerezni, de tápláló. Egy terhes/ kisgyerekes nő/ nőstèny nem kèpes rá.. Viszont, a fèrfiaknak/ hímeknek " nem èrte volna meg" ha a horda másik hímjènek utóda miatt kockáztatná az èletèt vadászat közben.

Kialakult a monogámia:) - nem tudatos döntèssel, nyilván akik nem " ezt" csináltak kevesebb utóduk lett, azoknak is kevesebb stb..-

A szerelem valahol az átmenet közben születhetett :)