Szerelmes vagyok de félek?

Mással is előfordult már ez, vagy csak én vagyok olyan szerencsétlen hogy nem merek komolyabb kapcsolatba belekezdeni? Még rövidebb kapcsolatom se volt, az egyéjszakás kalandoknak semmi értelme, és ha én belemegyek egy kapcsolatba azt hosszú távra tervezem, szóval olyanoknak is nemet mondtam akik komolyan gondolták, de én nem tudtam volna elképzelni a jövőmet velük.

De most megismerkedtem valakivel akit tényleg szeretek annyira, hogy el tudom mellette képzelni az életemet, de félek lépni.

Tipikus önálló, introvertált emberke vagyok, megvan a saját kis életem a saját programjaimmal, szeretek egyedül járkálni mindenhova (vannak barátaim, ne értsétek félre, csak nem értem miért kell mindenhez kíséret, szeretek néha egyedül lenni), és nem szeretem a változásokat.

Tudom hogy ez nem jó, és azt is hogy változtatnom kell ha nem akarok egyedül megöregedni, de borzalmasan nehéz megtenni az első lépéseket, főleg ha arra gondolok hogy meg fognak változni a mindennapjaim. Viszont meg fogom tenni:) Más is volt már hasonló helyzetben? Ti hogy vettétek rá magatokat hogy lépjetek? Vagy csak szimplán belevágtatok, aztán alakultak a dolgok maguktól?

18/l