Félek a szerelemtől, nem merek szerelmes lenni. Ez mitől lehet? Van más is így?

Furcsa de ez rámm is igaz.. :/ akkor most én is sérült vagyok érzelmileg??

Mert szerintem nem feltétlen függ össze ez a kettő tényező.

Nekem volt már hasonló érzésem. Szakítás utáni időszakban.

Megsérültem és azért féltem bármi hasonló dologba belekeveredni.

Én is pont ebben a cipőben járok,de ennek ellenére belementem komolyabb kapcsolatba egyszer-kétszer... Nem mondom, hogy nem érte meg, mert legalább kapisgálom, hogy mik a komoly kapcsolat kritériumai, és hogy miből fogok kimaradni mostantól...

Jól írták az előzőek, biztos valami sérülés ért a családodban, amiért nem tudsz bízni a másik nemben. Nálam például a szüleim válása okozta, illetve, hogy az apámmal egyébként se volt soha szoros kapcsolatom.

22/N

Az ilyet nem a családban történt sérelmek okozzák, inkább az, hogy ha nagyon a tenyerükön hordozták az ember gyerekét. Persze a világon senki sem látja be, hogy őt annyira a tenyerükön hordozták volna. Sőt! Mindenkinek a saját sorsa a legsanyarúbb. Mindazonáltal egy fájdalommentes élet után természetes dolog, ha fél valaki a sebektől. Hiszen nem ismeri azok természetét, és az ember az ismeretlentől fél leginkább. Az is okoz bizonyos félelmet, hogy a párkapcsolatban adni kell. Gyermekkorban csak kap az ember, s ez bizonyos fokú önzést eredményez. Nem szívesen tanul meg adni.

Azt is be kel látni, hogy a szerelem nem egy kényelmes sétagalopp. Óriási hormonális viharok, bipolarizált kedélyhullámzás, a külvilág teljes kizárása, folyamatos életveszély jellemzi. Kiforgatja önmagából az embert, míg tart a lángolás. De azt is látni kell, hogy szükség van erre. Csak ebben az őrült lángolásban olvad le az emberről a sok salakanyag és marad meg a benne rejlő értékes érc.