Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Más is eljutott már arra a szintre, hogy már hányingere van a szerelemtől/nőktől/szerelmes pároktól?
Annyi csalódással és visszautasítással/negatív véleménnyel szembesültem már, hogy ha már meglátok az utcán egy szerelmespárt, ahogy falják/eszik egymást már semmi reakciót nem vált ki belőlem (beletörődtem, hogy nekem úgysem lehet ilyenben részem). Korábban hasonló szituációkban mindig felment a vérnyomásom az irigység és a negatív tapasztalatok hatására, de ma már egyáltalán nem érdekel, nincs rám hatással, csak az a fontos, hogy jussak valahogy előre a karrieremben.
Annyira megváltozott a személyiségem, hogy már egy cseppnyi érzelem sincs bennem és ma már csak akkor lennék képes egy csajhoz vonzódni, ha látnám rajta, hogy én vagyok minden vágya.
Nekem nem. Ma is láttam egy tök aranyos párt a metrón. A lány átlagos testalkatú volt (volt rajta némi plusz és valószínű formátlan is lehetett ruha nélkül), a srác is teljesen átlagos arcú és testalkatú mégis ott ölelgették, mosolyogtak és puszilgatták egymást miközben azt mondogatták, hogy "szeretlek".
Ilyenkor pedig nem az jut eszembe, hogy bárcsak szörnyű kínok között pusztulnának el amiért szeretik egymást és nem is az, hogy nekem miért nincs, egyszerűen csak aranyosak voltak.
Inkább az jutott eszembe, hogy velem is lehetne még így, ha nem lennék olyan amilyen.
Hasonlóan látom,mivel nekem sincs esélyem ilyesmire egyáltalán.
Volt olyan,hogy látták is a pár tagjai,hogy baromira idegesítőek,mert én meg ha hasonlót látok,azonnal elfordulok ha tudok,és nem nézegetem az ilyeneket...
Pont azért,mert feleslegesen minek szenvedtessem magam ilyenekkel...
24/F
#2 Jaguar_Warrior nevű felhasználónak: Félre ne érts, nem az összes szerelmes pártól vagyok rosszul, csak azoktól, akik abban a tudatban, hogy milyen tökéletesen néznek ki (elismerem, ez irigység) szó szerint felfalják egymást az utcán, csak hogy még véletlenül se kerülje el senkinek se a figyelmét. Ilyenekre gondolok: [link]
Akiken viszont látszik, hogy esetleg nem szépek, adott esetben csúnyák, de belülről annyira szeretik egymást, hogy ez őket nem érdeklik és ennek ellenére képesek ugyanúgy kimutatni az érzelmeiket, azokra nemhogy nem vagyok irigy, de egyenesen tisztelem és kívülállóként büszke vagyok rájuk, hogy szembe mernek menni a felszínességen alapuló konvenciókkal.
Bár én sosem éreztem irigységet, de most már nem is nézem meg őket.
Nem nagyon érdekel a kapcsolatosdi évek óta, semmilyen formában!
Most biztos keresztre leszek feszítve, de én a munkában is jobban tudtam teljesíteni miután összeköltöztünk a párommal. Ha van egy szerető otthon ahova vissza lehet húzódni ami támogat és érzelmi biztonságot ad, én jobban be merem vállalni a rizikós döntéseket munkában. Eddig se féltem viszont a hetekben egy olyan kinevezést kaptam ami 4-6 évvel tapasztaltabb kollégát kívánna meg, szükséghelyzet volt, de most meg kell állnom a helyem. Kaptam 8 beosztottat magam alá akiket össze kell fogni és megmutatni, hogy a 10- év fiatalságom ellenére jó főnökük tudok lenni. Ha nem lenne otthon a párom hát, jóval nehezebb lenne.
Ez az érzelemmentesség nálam is megvolt, de ha eljön a megfelelő ember át fog szakadni a gát. Nem a sorozatos kudarcok miatt húztam fel falat, egyszerűen a külsőm ellenére a belsőmben semmi nőiesség nem volt, ez pedig azért kevés pasinak jön be, aztán jött a párom és olyan dolgokat látott bennem melyekről én nem tudtam. Nem mondom senkinek, hogy tartson ki vagy reménykedjen, majd az élet hozza a dolgokat magával.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!