Férfiak, nők! Nektek mennyire fontos, hogy párotok milyen háttérrel rendelkezik? Befolyásol ez a kapcsolat alakulásában?

A nők többségével ellentétben én nem vagyok anyagias, nem a pénze miatt kell valaki. Nem várom el, hogy egyedül tartson fenn albérletet, vagy bármit, annyit várok csak el, hogy legyen tisztességes, törvényes állása. Én is dolgozok. Úgy gondolom, hogy a lakás, vagy bármi előteremtése közös feladat. Tudod a párom idősebb is nálam és 2x annyit is keres, mint én, de nem vagyunk diplomások, így nincsenek az egekben a fizetéseink. (Pesten miért mindenki csak diplomás irodai munkában gondolkodik?)

A párom minisztériumi dolgozó, én olajfinomítóban dolgozom, ami 80% iroda, 20% kinti feladat.

Nem érdekelnek minket az ajándékok és a költekezés és nem a pénze miatt vagyunk a másikkal. Keveset keresek, de ha kell vmi, megveszem magamnak, spórolok rá. Néha veszünk ezt-azt egymásnak, de nem elvárás.

Az otthonteremtés közös munka, nem a másiktól kell elvárni.

26/f és 40/n

annyira érdekel, hogy ne legyen ingyenélő, ki várja, hogy eltartsák.

F

34 éves férfi vagyok, elég jól keresek, az átlagfizetés többszörösét, jó ideig nem érdekelt a legkisebb mértékben sem, hogy egy nő mennyit keres. Tőlem lehetett milliomos is, vagy egy minimálbéres bolti eladó, egyáltalán nem számított.

Azért beszélek múlt időben, mert sajnos az a tapasztalat csapódott le bennem az évek során, hogy a szerényebb körülmények között élő nők, akik ilyen egyszerű bolti eladók, stb., jóval hajlamosabbak anyagilag kihasználni egy jól kereső férfit, tehát nem csak a társat, a szerelmet látják bennem, hanem az anyagi felemelkedés lehetőségét is, és ez engem nagyon taszít.

Ezért, bármennyire is úgy vagyok vele, hogy a szerelem az első, a következő hosszabb, komolyabb kapcsolatomnál igenis szempont lesz az, hogy a nő ne akarjon rajtam élősködni anyagilag, ezért már nem valószínű, hogy komolyabb kapcsolatba kezdenék olyan nővel, aki még a szüleivel lakik, akinek nincs pénze kifizetni a saját kiadásait, stb.

4-es, igazad van. Egy valamit jegyeznék meg, hogy az őszinte, tényleg önzetlen és tiszta női szerelmet és odaadást férfiként mindig meg kell fogni azért, mert nagyon ritkán jön ilyen lehetőség. Ezt kell felismerd te (és még sok más hozzád hasonló férfi), nem pedig valami ócska ürüggyel elutasítani.

Egy ilyen nővel mindent meg lehet beszélni, empatikus, türelmes, hiszen te vagy neki a fontos és legalább 50% viszonzást vár annak, amit ő tud neked adni.

Ezekre figyelj oda, segítő jelleggel írtam mindezt.

Az 1-essel nagyon nem értek egyet, azzal a részével legalábbis, hogy a lakás stb megteremtése közös feladat lenne. Csúnyán hangzik, de egyedül születtünk meg, és úgy is fogunk meghalni, szükség van az élet során az önállóságra. Persze nyilván sokkal könnyebb két embernek együtt boldogulni, de ha ne adj' Isten megromlik a kapcsolat, azért szívás, ha amiatt nem tudsz lépni, mert egyedül egy kis lakást sem tudsz fenntartani.

A kérdéshez kapcsolódóan pedig ennyi nekem már bőven elég lenne anyagi téren, hogy komolyan tudjak vele tervezni. Diákként dolgozok ugyan, de megkeresek annyit, hogy ha néha kicsit szűkösen is, de egyedül, önállóan is meg tudjak élni. Ketten pedig sokkal könnyebb minden, több marad kikapcsolódásra, programokra, stb.

23N

#5

"Egy valamit jegyeznék meg, hogy az őszinte, tényleg önzetlen és tiszta női szerelmet és odaadást férfiként mindig meg kell fogni azért, mert nagyon ritkán jön ilyen lehetőség."

Na igen, de ha már annyi rossz tapasztalatod volt, és tele vagy előítélettel, akkor elég nehéz..

#6 Ez a különbség köztünk. Te nem tervezel maradandót, nem bízol a másikban és már akkor látod a végét, mikor még bele sem kezdtél. Ez az egész hozzáállás nekem taszító. Én nem várom a páromtól ezt el és Ő sem tőlem. Szerintem ha mi közösen akarjuk együtt, akkor meg is valósítjuk és nem megyünk szét az első veszekedésnél, hanem megoldjuk. Persze tudom, a legtöbb ember nem javítja meg, inkább eldobja a kapcsolatát, mert sokkal izgalmasabb újat keresni. Én nem ilyen vagyok. Tartsak fenn egy albérletet és mindent egyedül, csak azért, hátha szétmegyünk úgyis? Értem én, hogy manapság nehéz olyat találni, akivel lehet tervezni, de ha mégis talál az ember olyat, akkor nehogy már ezen múljon...

Én senkinek a kész munkájába nem akarok beleülni, ahogy engem is irritálna, ha valaki a készet várná tőlem. Egyik sem tetszik és ilyen nő nem maradna meg mellettem, nem tudnék még csak vonzódni sem hozzá. Igenis tegyen Ő is legalább annyit bele! Senkit nem akarok eltartani és engem se tartson el senki! De hogy egyedül egy lakást a belváros jobb részein? :D Basszus, minimum havi 100k egy albérlet (alsó hangon, nagyon alsó hangon!), rezsi nélkül. Nem vagyok mérnök vagy orvos...

Elég nevetséges elvárás lenne, így átlag szinten, mert ez rohadtul nem átlag, amit a kérdező felsorolt. A pesti fizetések jók, az ország többi részén már közel sem annyira.

De tudod, kedves #6-os, az anyagi részét félretéve, én nem is akarok olyannal kezdeni, aki fenntartja a lehetőséget, hogy mi van ha szétmegyünk. Én nem így állok hozzá a kapcsolathoz és aki így áll hozzám, azzal én semmit sem akarok.

#1 voltam.

Szerintem pedig a hatosnak igaza van. Én is úgy voltam vele mint az egyes, de múlt időben. Elváltam. És a mai napig tudom, hogy a volt férjem egy rendes,jó ember. De vannak dolgok amik bejönnek az életbe és minden borul, minden.

Szerintem alap hogy én is és a másik is annyit keressen hogy el tudja magát tartani. Nem kell ehhez albérletet fenntartani, de keressen annyit hogy ha muszáj tudjon lépni nélkülem is. (ne csak a szükség tartsa mellettem)

n 40