Inkább hagynom kellene? Választási helyzetbe kényszerítenek.

Van egy barátom szeptemberben kezdtünk el randizni, én előtte nem sokkal lettem 18, ő pedig akkor lett 26. Neki már van egy fia, aki 3 éves, de a gyerek anyjával már nincsenek együtt amióta a gyerek 1 éves lett. Minden hétvégén nála van a gyerek, tehát törődik velük.

Amikor elkezdtünk járni, én még az utolsó évemet kezdtem a középiskolában. Minden rendben ment, találkozgattunk, többnyire nála. Mostanra azonban a helyzet elég komoly lett, nem akar engedni, két tűz közé lettem szorulva és kétségeim vannak. Egyrészről jön ő, hogy ideje lenne ha összeköltöznénk, mivel ő már lassan 27 lesz, többre vágyik a randiknál, szeretné, ha minden nap láthatna, együtt élnénk. Azt várja, hogy költözzek hozzá.

Másrészről ott vannak a szüleim, akik azt mondják, hogyha elköltözök, akkor a taníttatásomat fizetik, de semmi mást. Apám amúgy sem díjazta az ötletet, hogy 18 évesen már egy apával jöjjek össze.

Már a kapcsolatunk elején éreztem, hogy lesznek ilyen téren gondjaink, de mindig úgy voltam vele, hogy majd alakulnak a dolgok.

A barátom nem egy értelmiségi munkát végez, túl jól sem keres, de talán meglennénk ketten belőle. Viszont abban igaza van a szüleimnek, hogy nem vagyok a spóroláshoz szokva, mindig azt mondják, hogy követelőzős vagyok, nincs az a hülye rajtuk kívül, aki olyanokra ad pénzt mint ők, tehát ne várjam, hogy ez egy jó együttélés lenne. Az tény, hogy amikor megtudta, hogy kabátokat mennyiért veszek és, hogy a 2 kabátom ára az ő fizetésének több mint a fele, akkor kicsit kibukott, már akkor gondoltam, hogy ez nem lesz jó.

De egyébként meg egy helyes, jó fej, vicces pasi, akivel imádok együtt lenni. Nagyon hiányzik ha nincsen velem, és féltékeny is vagyok rá valamilyen szinten, ami nálam meglepő. Szeretem nagyon. De az a baj, hogy nem érzem azt, hogy megért engem ilyen terén, és a legrosszabb, hogyha meg is értene, akkor sem vehetnénk például olyan ruhát, cipőt, telefont, kaját nekem az ő fizetéséből, mint amihez szokva vagyok. Ráadásul az ő pénze, hogyan költhetném azt? 4 évről lenne szó elvileg, addig tanulok.

Ez az egész nem lenne, ha nem erőltetné a költözést. Mit tegyek? Ez még lehet másként vagy az anyagiak miatt megyünk szét? Vagy mi lesz?