Túl sokat jelent számomra egy férfi. Hogyan tudnék ebből a helyzetből normálisan kikerülni?

Az utcánkban velünk együtt van 4 család, akik rendszeresen összejárunk, 40-65 éves korosztály vagyunk. A konkrét férfi is a társasághoz tartozik, 65 éves, én 45 vagyok. Kezdetektől fogva jól megértettük egymást, hasonló az érdeklődési körünk, sokat beszélgettünk. 2 éve volt egy nagyon komoly mélypont volt az életemben és ő volt, aki a hozzáállásával kihúzott a gödörből. Egy pillanatig sem hibáztatom a férjem, próbált ő is a maga módján segíteni, csak rosszul állt a dolgokhoz. Év elejére szerintem túljutottam a nehezén, de nyomtalanul sosem fognak a történtek elmúlni. Az illetővel mindent meg szoktunk beszélni, mindketten eléggé megnyíltunk egymás előtt. Az utóbbi időben viszont azt vettem észre, hogy a barátságon túl is kezd érdekelni. Mivel féltem attól, hogy egyre mélyebben megszeretem, ezért elmondtam neki, hogy mit érzek. El akartam még azt is mondani, hogy emiatt kerülöm mostanában a társaságát, azonban még előtte közbevágott, hogy ő viszont nem fog lépni, de közben annyira zavartan viselkedett, hogy nem tudtam elmondani azt, amit még szerettem volna. Most mindketten úgy viselkedünk, ha más is ott van, mintha semmi sem történt volna, de ha csak ketten összefutunk valahol, akkor nem igazán tudunk mit mondani. Hogyan tudnám ezt a helyzetet megoldani? Az eszemmel tudom, hogy ő nekem egy barát, a valaha volt legigazabb barát, de valamiért mégis vonzódom hozzá. Hetente legalább 1× össze szoktunk jönni valamelyikünknél, nem szeretném, ha az én hülyeségem miatt vége lenne ennek. Akinek van jó ötlete, ne tartsa magában.