Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Voltatok már annyira szerelmesek, hogy nem tudtatok aludni?
Van egy férfi, akibe szerelmes vagyok, nagyon. Mikor nem foglal le a gyermekem, akkor mindig csak rágondolok, a tipikus összerándult gyomor érzéssel. Sajnos keveset tudunk találkozni, egyéb okokból kifolyólag. Olyan szerelmes vagyok, hogy miután a Csillagomat leteszem aludni, mèg vagy 3-4 órán keresztül csak RÁ tudok gondolni, ez miatt kb napi 5 órát tudok csak aludni. Kezdek egy kicsit begolyózni a kialvatlanság miatt.
Mit tegyek, hogy ne járjon állandó jelleggel a fejemben?
Megőrülök érte, lassan szó szerint.
Ez a szerelem egyik tünete. A szerelem abban nyilvánul meg többek között, hogy az élet egyéb területeiről elvonja a figyelmünket vagy elszívja az energiánkat, és ez az imádott személy körül fog összpontosulni. Gyakori, hogy valaki a munkahelyén sem tud teljesíteni ilyenkor, de a közhelyet is fel lehetne hozni, amikor cukor helyett a sótartóba nyúl a háziasszony a konyhában:) És igen, ilyenkor normálisan aludni is nehéz.
Tök aranyos vagy amúgy, átjönnek az érzések a soraidon keresztül is - viszont másfelől meg sajnállak is, mert ha ez ilyen egyoldalú szerelem marad, akkor az hosszú-hosszú éveken át fog majd kínozni és gúzsba fog kötni, és emiatt tönkre is tehet majd. A viszonzatlan szerelem talán a legótvarabb érzés a világon.
Nem az apuka, nem szerető. Nem vagyunk már együtt a gyermekem apjával. Most vagyunk az ismerkedős fázisban, de már most fülig szerelmes vagyok, mi lesz később?! Már történtek köztünk bizonyos dolgok is, szóval azért mégsem annyira ismerkedős fázis, nem találom a szavakat, bocsi.
Villámcsapásként ért a felismerés, hogy szeretem. Ő is érez valamit irántam, de kicsit félek a csalódástól. Gyerekkel már nem akarok ugrálni a kapcsolatok között, meg amúgy sem. A gyermekem apjával sajnos nem úgy jött össze a közös jövő, ahogyan szerettem volna, és ez miatt van bennem egy kis félsz. Pedig úgy szeretem! Talán ennyire még nem is szerettem valakit.
persze.
de mostmár amint ilyen gondolataim támadnak egyből eltaszítom magamtól.
Azért mert ha beleélem magam és ezzel kelek-fekszek akkor sosem úgy alakul ahogy szeretném.
ha nem foglalkozok vele ,vagy csak keveset, érdekes, akkor mindig bejön.
Ugyanez ha napközben sokat gondolok rá akkor tuti hogy ő lesz/*/r vagy éppen másra gondol sokat...de ha nem foglalkozom egész nap a gondolatával, akkor viszont szép lassan bevonzom.
ilyen az éeltem..valamiért fordítottan működik, és kezdem magam hozzáidomulni. csak nehéz nem akarni valakit vagy valamit, miközben belül majd meggebedsz érte.
hűvösnek kell maradnom mindig.
26/F
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!