Lányok, ti szívesen belevágnátok a családalapításba huszonéves korotokban? Fiatalon szülőnek lenni, együtt otthont teremteni.

25 évesen szültem, szóval igen.

Soha nem akartam gyereket.

Ha fiatal huszonévesen évesen már nettó minimum 400.000.- lenne a bevételem havonta, lenne autóm, tökéletesen készen lenne a lakásunk, a karrierem rendben lenne és semmi komolyabb kiadást nem terveznénk a közeljövőben, akkor persze. Ezek nincsenek meg, jelenleg egyáltalán nem fér bele az életembe egy idő-és pénzrabló kisgyerek.

Nem,nem is szeretnék gyereket. Nem akarok vele egyedül lenni egész nap otthon lenni,ki sem tudnék mozdulni,semmit nem tudnék mellette csinálni. Míg a férj éli világát,pluszban akkor ke.él félre a legtöbb pasi. Köszi kihagyom. Ja meg ahhoz egy normális férfi kéne,de az nem nagyon akad...

Majdnem 25 voltam, mikor elkezdtem dolgozni (hosszú suliba jártam), úgy pedig, hogy ,ég soha életemben nem is dolgoztam, biztos nem vállaltam volna gyereket. Most 26 vagyok, őszintén szólva még nem éledtek fel az anyai ösztöneim, de a középtávú tervek között azért szerepel a gyermekvállalás. A jelenlegi kapcsolatom viszont elég friss, valószínűleg 30 éves korom előtt nem jutunk el arra a szintre, hogy családot alapítsunk.

9. vagyok, kérdezték, hogy miért nem előbb a lakás? Mert eddig egy pici albérletben éltünk a belvárosban, ahonnan gyorsan elérhető volt mindkettőnk munkahelye, alacsony volt a rezsi is, és a bérleti díj is. Úgy éreztük, hogy spórolunk, amíg lehet, hogy aztán minnél kevesebb hitelt kelljen felvenni. Nem lehet tudni, hogy mennyit kell próbálkozni, míg jön a baba, de úgy gondoltuk, hogy a fennmaradó idő pont elég lesz egy költözésre - csendesebb helyre, de nagyobb, bababarát lakásba (de volt b és c terv is). Szerencsére fizikálisan remekül bírom a terhességet, de azért nem bánom, hogy a pakolászás egy részét "lepasszolhatom". Nem érzem úgy, hogy a gyerek beszorítana, vagy hogy miatta kimaradnék bármiből is. Persze, egy darabig otthon leszek vele, de ez nem jelenti azt, hogy nem járhetunk el ide-oda. Az igazi bulizósdi sose jött be nekem, az nem fog hiányozni, ha pedig szeretnlék egy csajos estét, hát van apja is a gyereknek, hogy figyeljen rá. Ki is kérné magának, ha annyira kisajátítanám a szülőséget, hogy kimaradjon pl a pelenkázásból :D (jó pasi :P). Ezenkívül mindkettőnknek családbarát, ruglmas munkahelye van, így ha szeretném, viszonylag hamar vissza tudok menni dolgozni, de akár ő is eljöhet gyedre, ha úgy érezzük, ez lenne a legjobb a családunknak. Összefoglalva: egy olyan helyzetbe nem is vállaltam volna gyereket, ahol ez azzal jár, hogy három évig házicseléd, utána pedig vállalati rabszolga + házicseléd leszek, de szerencsére ennél sokkal jobbak a körülményeink.