Van itt olyan, aki külföldre költözött házasság, kapcsolat miatt? Mesélnétek?

Regota elek kint, es a fel eletem egy idegen orszagban eltem le, tavol a baratoktol, ismerosoktol. Mostanra ez valt az otthonomma, de ilyenkor jon a kerdes, hogy mi lesz az idos szulokkel? Ok nem tudjak egy ido utan ellatni magukat, koltozni sem akarnak idegen helyre, se otthonba. Add fel az eleted, a csaladod, es utazz haza oket apolni? Otthon nincs munkad, se segely, se orvosi ellatasod, es munka nelkul nyugdijad sem. Rosszabb esetben a parod nem tudja fizetni a lakast egy fizetesbol, igy az egesz csalad borul, ha te hazajossz. Vagy bevallalod a gonosz, halatlan gyerek szerepet, es fizetsz egy noverket, aki ki tudja milyen lelkesen csinalja, es hallgatod minden alkalommal amikor hazamesz, hogy milyen halatlan egy kolok vagy, aki magara hagyja idos, beteg szuleit?

Ahogy kulfoldre kerulsz, az osszes baratod hirtelen erdeklodni kezd irantad, mind jonne meglatogatni, ingyen lakni, ingyen korutazni. Egy ido utan mar nem csak a baratok talalnak meg, hanem mindenki, aki kulfoldre akar menni, segits neki munkat talalni, lakast intezni, kerdesekre valaszolni... stb. Van aki csak turistakent jonne az orszagba, segits neki megtervezni az utat, mik azok a helyek, amiket ajanlanal neki? Egyaltalan nem tartjak tiszteletben, hogy neked sajat eleted, munkad van, es nem kivanod a szabadidod ezzel tolteni.

Aztan amikor hazamesz, mindenki maskent nez mar rad. "Na, megjott a gazdag kulfoldi..." Kidumalnak a hatad mogott, megprobalnak uton-utfelen lehuzni, hisz neked csak megszuletni volt nehez. Kozben kint sose leszel mas, mint egy balkani bevandorlo. 2x annyit dolgozhatsz fele annyi fizetesert, mint egy oslakos.

Nem olyan konnyu...

Hat en sem gondoltam, hogy ennyi "baratom" van! Vagy 5 evig jottek sorban, egymast valtva. Eleinte meg en is boldogan lattam oket vendegul, mindent megtettem, hogy jol erezzek magukat. Ebbol az lett, hogy hazamentek nagy boldogan, megmutattak a kepeket a rokonoknak, aradoztak, es 2 het mulva jott a tesojuk, meg a baratnojuk... Az is ment haza, az is eloadta ezt, utana mar olyan rokonaik, ismeroseik, felebarataik jottek, akiket en elotte nem is ismertem... Es nem en hivtam oket, hanem a "barataim" szoltak nekem az o erdekukben... 20 eve nem latott volt osztalytarsaim talaltak meg, hogy most hallottak, hogy milyen izgalmas helyen elek... Nem akarom osszeszamolni, hogy mennyi penzem uszott el erre az elso idoszakban, mig megtanultam nemet mondani. De amikor en mentem haza, akkor jott a szokasos "jaj, hat nekuk olyan kicsi a lakasunk" duma, ezert inkabb alberletbe jarok azota is.

Most, hogy mar tobb, mint 20 eve elek kint, csak 4-5 magyar baratom maradt, oket barmikor szivesen latom, mert ok akkor is barataim, amikor nincsenek szabadsagon.

Arrol meg ne is beszeljunk, amikor egy magyar no megkert minket, hogy segitsunk neki kijonni ide a lanyaival dolgozni... Mindent mi inteztunk nekik, meg a nyelvet sem beszeltek, tolmacskodni is tolmacskodtunk. Par evre ra "halabol" kirugatta a ferjem az egyik munkahelyerol, ahol szerzett neki is allast. Amikor megkerdeztem dobbenten, hogy megis miert, az volt a valasza, hogy mert nekik muszaj itt maradni, mert semmi penzert nem menne vissza az alkoholista ferjehez Mo-ra, igy nem volt mas valasztasa... Leepites volt a cegnel, es o inkabb megfurta a ferjem, hogy ot bocsassak el helyette... Mondjuk azota mar mukodott a karma, kiderult mit tett, es kirugtak, de a ferjemnek mar ertheto okbol nem volt kedve visszamenni oda.

Szerinted miert nem osszetartoak a magyarok kulfoldon? Hat ezert...

Persze azert vannak normalis magyarok is itt, veluk szoktunk osszejarni, de ha pl meghallunk egy magyar szot a plazaban, akkor neman eloldalgunk onnan, mar nem ugrunk senkire sem ra boldogan, hogy "de jo, te is magyar vagy?"...

Nem kapcsolat miatt költöztem külföldre, de ott lett kapcsolatom, ami házassággal végződött.

Munkát egyszerű volt találnom, már úgy költöztem, hogy megvolt a munkahelyem, anyanyelvi szinten beszélek angolul (ami az ország nyelve) és jó szakmai tapasztalattal rendelkezem, azóta is abban dolgozom, jó fizetésért. A férjem sem anyanyelvű az országban, de angolul ő is anyanyelvi szinten beszél, ill. én elég jól beszélem az ő nyelvét is (spanyol), így nem voltak soha nyelvi akadályok. Ő csak elmakog pár mondatot magyarul, de nem is várom el tőle, hogy megtanulja, nem számít, mert nem tervezünk Magyarországon élni a jövőben. Ami a megismerkedésünket illeti, az teljesen véletlen volt és elég hosszú sztori, nem részletezem.

Egyébként engem is megtaláltak mindenféle "régi haverok" szálláslrt meg segítségért, amikor elköltöztem, de én elég egyszerűen kezeltem a dolgot - aki tényleg barátom volt, őket szívesen vendégül látom bármikor (évi 1-2 alkalommal meglátogatnak, van, aki gyakrabban, nem költözött ide egyikük sem, de abban is segítettem volna természetesen), minden más hirtelen előbukkanó álhavernak pedig simán közöltem, amikor felkerestek, hogy ha már otthon sem voltak a barátaim, itt se számítsanak tőlem semmire, szívesen linkelek nekik tippeket vagy weboldalakat, de nem vagyok hajlandó másban segíteni. Először ment a pofázás, de lekoptak hamar, mert látták, hogy nem csinálok belőle lelkiismereti ügyet és nem hatnak meg az érzelmi zsarolásra való szánalmas próbálkozásaik.