Szakítottam a barátommal, mégis belepusztulok a fájdalomba. Hogyan tovább?

Hát ha szeretne és fontosnak tartana, nem törődött volna bele a szakításba.

Én még csak szerelmesnek sem tartom magam a barátomba, mégis képtelen lennék a szakításra, mert szeretem és fontos nekem ( csak nem az intenzív szerelemmel, hanem a szeretet lágy kötődésével).

Jó, ha minél jobban elfoglalod magam: munka, hobbi, de néha szakíts időt magadra is, amikor csak a csendben végig gondolod a dolgokat.

Egyébként ezt az időt szerintem nem lehet felgyorsítani, csak át kell vészelni, amíg el nem múlik. Márpedig el fog.

HA a másik nem teszt érted semmit, nincs más lehetőséged, mint hogy továbblépsz. Előbb-utóbb el fog múlni a szürkeség és az üresség érzés, ezen át kell menni. De sokan átélték már, te is át fogod vészelni. Ezzel teszel magadnak most szívességet.

Ez nekem egy totálisan egyoldalú kapcsolatnak tűnik, szerintem egyáltalán nem bánta, hogy szakitottal.

Ő nem volt elég tökös, hogy kimondja, megvarta, amíg te teszed meg.

Ne sajnáld, fel a fejjel :)

Tudod, ha szereted elengeded... Legyen boldog... Lehet ezért nem tiltakozott...

Persze a reménytelen ügyért küzd az ember a legjobban, mert ebben hisz a leginkább, de az ellen küzdeni akit az ember szeret az csak magának a küzdő félnek fáj...

Ezzel most persze nem lettél okosabb... De ne add fel... ELMÚLIK...