Min mentek át ilyenkor, mit éreztek?

# 10: először is: nő vagyok, szóval máris kicsit félreértelmezted a szituációt.

Az pedig, hogy x év után már nem vagyok a páromba szerelmes, legalábbis nem rózsaszín ködösen, az valahol természetes. Minden kapcsolatban elmúlik egy idő után a lángolás, de ha mindig továbbállnánk, akkor egyáltalán nem lennének hosszú távú kapcsolatok.

Egyébként nálam nehezíti a helyzetet, hogy az "új" is kapcsolatban van, ezért sem igazán tud realizálódni a dolog.

Hú, nagyon jókat írtak az előttem válaszolók, a 2-es tökéletesen lefestette a dolgot. Ami még durvább, hogy a 11-es válasza is fedi az én gondolkodásomat, amiért itt sem mindenki ért velem egyet, hogy én lángolóan vagyok szerelmes a páromba ( első kapcsolat, több, mint 5 éve).

Ettől függetlenül szeretem és jól érzem magam vele, tudunk együtt tervezni.

Viszont ilyen helyzetben voltam már, és ilyenkor borzasztó, amikor nem szerelmet érzel, mert ilyenkor a szerelem tárgy más személyében is előbukkanhat: ez csak ilyenkor rossz és hiányzik, egyébként egy kapcsolat lehet jó intenzív szerelem érzése nélkül is.

Nos, én is munkatársam/barátommal kapcsolatban éreztem így akkor, de mindketten kapcsolatban voltunk( a vonzalom és némi érzelem pedig kimondatlanul is volt köztünk, de SOHA nem léptünk át semmilyen határt, és nem is beszéltünk róla, egyikünk sem akart bekavarni a másik kapcsolatába), és sok belső vívódás után ez helyreállt, bár az is segített, hogy nem látjuk már egymást csak ritkán..

Egyébként ez mindig veszélyes, mert a szerelem érzése nagyon erős és intenzív érzés,nálam konkrétan az volt, hogy a másikkal röpült az idő, mindig egymásra figyeltünk, és mintha más dimenzióban lennél, sokszor szavak nélkül is megértettük egymást: de hát ezért is voltunk barátok is. Meg volt más oka is őszintén szólva, amiért ezeknek az érzéseknek nem engedtem és nem bolondultam meg, és így utólag örülök, hogy ésszel (is) gondolkodtam.

De ilyenkor mindig nehéz, és ésszel is kell mérlegelni: szerencsére én a másik hibáit is láttam, és talán én is "biztonsági játékos" vagyok, de egy több éves, megbízható és felépített kapcsolatot nem dobok el csak úgy.. Az is butaság lenne.

Ha viszont egyszer tényleg olyannal találkozok, akit az eszemmel is úgy látom, hogy hosszú távon jól működnénk együtt, akkor nagyon fel lenne adva a lecke.

Hiányzik néha ez a lángoló érzés, hogy őszinte legyek.

De csak amiatt a tény miatt, hogy ez nincs, önmagában még nm szakító ok. Mondom a veszély akkor van, ha viszont jön egy elérhető másik, akivel úgy látod, hogy szintén passzolnátok: akkor az ember mérlegel.

Remélem nem leszek ezért megkövezve, mert tényleg sosem csalnám meg a párom, és nem rossz a kapcsolatunk. Egyszerűen a lángolós szerelem érzése hiányzik néha, de az meg majd hosszú távon kiderül, mi lesz a jó megoldás,én is tanulom ezeket az érzéseket, és nincs összehasonlítási alapom sem, hiszen korábban nem voltam ilyen helyzetben. Az meg hogy az ember mit bán meg, utólag derül ki sokszor.

# 18: Szerintem nagyon jókat írtál, engem elgondolkodtatott. Nálam a fő probléma az, hogy a "másiknak" olyan tulajdonságai vannak, amik a páromból egyértelműen hiányoznak. És közben látom a hibáit is, de a párom hibáit is. Ezeket igyekszem mérlegre tenni, hogy mi az, ami igazán fontos számomra, amiről nem lennék képes lemondani és mi az, ami még tolerálható. Esetemben két nagyon eltérő személyiségű emberről van szó, és mindkettőjükben vannak olyan tulajdonságok, amik számomra nagyon fontosak (és persze van közös metszet is, azok a tulajdonságok, amelyek hiányában vonzalmat sem tudnék érezni). Rettenetesen összetett a helyzetünk és sok a bizonytalansági tényező. Nem tudom, hogy a "másik" felvállalna-e, erre nagyjából 1% esélyt látok és még akkor sem biztos, hogy én akarnám egyáltalán. Nem ismerem a párom jelenlegi állapotát, érzem, hogy távolodunk, de nem tudom, miért. A magam részéről tudom, de az ő belső, mély gondolatait nem ismerem (annak ellenére, hogy sokat beszélgetünk, de vannak dolgok, amiket az ember még önmaga előtt is titkol).

Na mindegy, majd lesz valami, most figyelem az eseményeket, az érzéseimet és a többi érintett viselkedését. Sodródom az árral és majd kisül belőle valami.