Min mentek át ilyenkor, mit éreztek?

Le kell lépni a másikkal, ha őt szereted.

Viszont nagyon fontos, hogy a jelenlegi pároddal korrekt módon bánj, tehát ne hazudozz. Légy egyenes, közöld vele, hogy sajnálod, de már mást szeretsz.

Azt, hogy kettészakadok belül. Hogy annyi minden köt a páromhoz, a ragaszkodás, a közösen átélt dolgok, az összes pozitív tulajdonsága, ami miatt beleszerettem és ami miatt kitartottam mellette. De közben meg iszonyatosan vonz az új izgalma, a lángolás, felkavar, megőrjít. Azt érzem, hogy szeretném kitörölni valahogy az agyamból teljesen, szeretném utálni, haragudni rá, de minél inkább próbálom, annál nehezebben megy. Ha becsukom a szemem, az ő arcát látom. Őrjítő egy érzés, egyszerre felemelő és borzasztó. Egyszerre érzek bűntudatot, csalódottságot, izgalmat, aggodalmat, tehetetlenséget, kiszolgáltatottságot, őrjítő és fékezhetetlen vágyat, meg még egy csomó minden mást is.

Jól jönne most egy kristálygömb, amiben látnám a jövőt és ami alapján dönthetnék.

Az eszemmel tudom, hogy mellette kellene maradnom, de a szívem oda húz a másikhoz. Eszemmel próbálok ellenállni, ez csak barátság. Ezzel altatom magam.

Elbizonytalanodom. Vajon jobb lesz ez az uj? Miben masabb? Mert abban biztos vagyok, hogy a jelenlegit nem akarom megcsalni

2. válaszadó vagyok. Kérdező, bár írtál privátot, inkább itt válaszolok. A kérdésedben ugye az szerepel, hogy a meglévő kapcsolat nem túl boldog. Nyilván ezért tudott beférkőzni egy harmadik. Kérdés, hogy miért nem boldog, meg lehet-e még javítani, vagy már megette a fene... én erre igyekszem koncentrálni, és az ÚJ személyétől függetlenül megvizsgálni, hogy lehet-e még ebből valaha jó kapcsolat. Voltak már próbálkozásaink a helyzet javítására, de sajnos hosszabb távon mindig ugyanoda térünk vissza és ez nem valami biztató. És a mi helyzetünkben van egy olyan tényező, ami miatt nem igazán tudok hosszú távra gondolkodni a párommal (de a mi esetünk ebben egyedi). Ebben a helyzetben nyilván nem olyan nagy a tét, nagy valószínűséggel így is, úgy is vége lenne.

Szerintem egy új valakiért csak akkor érdemes eldobni a régit, ha ezt az új nélkül is meg tudnánk tenni. (Mert arra semmi garancia nincs, hogy az újjal jobb lenne hosszú távon.)

És ezt tudom tanácsolni az utánam lévő válaszadónak is, hogy ennek alapján mérlegeljen: megtett-e mindent a jelenlegi kapcsolatáért, hogy az jobb legyen, és ha igen, akkor ez eredményre vezetett-e. Ha már túl van több javítási kísérleten, és az nem hozta meg a várt eredményt, akkor szerintem kár csodára várni. Akkor az az új nem véletlenül jött. Lehet, hogy nem lesz végleges, de legalább megmutatja, hogy azért várnak még ránk jó dolgok az életben...

Én úgy vagyok, mint a 3. válaszoló, simán rá tudom még fogni, hogy ez csak barátság, de közben meg tudom, hogy csak áltatom magam, mert nem az.

Közös gyerek önmagában nem ment meg egy kapcsolatot. De ha egy amúgy kevéssé jól működő kapcsolaton elkezdenek közösen dolgozni, tenni érte, akkor lehetnek új, közös célok, beleértve a gyerekvállalást is. Én láttam már ilyet egy barátomnál, náluk működött a dolog.

Szerintem a közös gyerek nem menti meg a kapcsolatot, mert egy gyerek rengeteg lemondással jár. Igaz, egy életre összeköt benneteket, de közben eltávolodtok. Egy gyerek minden kapcsolatban megpróbáltatás.

3. válaszadó voltam