Elképzelhető, hogy tényleg beleszerettem egy olyan fiúba akivel szánalomból feküdtem le? 27/l

Elképzelhető ez? Hogy megtetszik valaki akit eleinte nem is tartottam egyáltalán vonzónak? Mert szerintem velem ez történt. Ez az ismerősöm akiről szó van -mindössze 2 hónapja ismerem- egyébként lelkileg meg személyiségileg egy nagyon szuper ember, nagyon jólelkű, okos, érzékeny és törődő és szeret segíteni az embereknek nem olyan mint egy átlagos pasas. Sosem beszél ki senkit nem rosszindulatú egyszóval imádok vele lenni mert nagyon jól megvagyunk. Persze csak barátként tekintettem rá hiszen mint írtam nem tetszett külsőre és nem volt meg a szikra. Szép nagy szeme van az tetszett rajta de nekem túl lányos és kisfiús arcra és testre is, nekem meg inkább a nagydarab markánsabb férfiasabb típus jött be mindig is.

És hát szóba jött többször is, hogy ő nagyon nehezen talál magának lányt, én sokszor próbáltam összehozni neki valakit de nagyon válogatós is és senki sem volt jó neki :) És múlt hét végén történt, hogy találkoztunk boroztunk egész éjjel és hát kicsit illuminált állapotban felhívtam magamhoz és ott folytattuk tovább. Nem részletezem először csak megcsókolt, mondta hogy értem van oda. Eleinte hárítottam aztán engedtem neki és követték egymást az események és végülis egy hatalmasat szexeltünk. Meglepően jó volt már régen élveztem valamit ennyire, és meglepő méretű is neki amúgy :)

Aztán együtt aludtunk beszélgettünk, másnap reggel is minden szuper volt, kajáltunk aztán hazament. Utána kezdett realizálódni bennem, hogy mit is tettünk és hogy én ezt most miért hagytam? Pár napig nagyon furcsán éreztem magam tényleg totál zavaros volt az egész ha rá gondoltam, nem tudtam hova tenni őt. Aztán tegnapelőtt vettem észre, hogy gyakorlatilag egész nap rá gondolok, arra hogy milyen jó pasi(!!!) milyen helyes meg egész szép teste van szívesen ölelgetném, csókolgatnám folyton ez jár a fejemben. Pedig tényleg nem tetszett! Egyáltalán nem! Azért engedtem neki mert gondoltam "szegény úgysem talál soha senkit és mit mondott oda van értem? Najó most az egyszer". Fiatalabb is nálam, ő még tanul de egyszerűen úgy érzem belezúgtam, vele akarok lenni és azt akarom, hogy végre találjon barátnőt aki én legyek. Szerintetek meghülyültem? Ennek most örüljek vagy inkább hessegessem el az érzést mert nem hozzám való? Nemtudom mit tegyek, holnap elvileg átjön hozzám.