A nők miért nem mondják meg nyíltan, ha nem tetszik a másik?

Én megértem, hogy ez neked rosszul esik, de szerintem ezt nagyrészt férfitársaidnak köszönheted!

Fél évig voltam fent különböző társkeresőkön nőként. Először is rengetegen írnak, függetlenül attól, hogy beletartoznak-e a keresési feltételeimbe, vagy sem. Volt, hogy épp csak regisztráltam és még csak tájékozódni próbáltam az oldalon, kitölteni az adatlapomat, de mire a végére értem, már 100 levelem volt. Ha mindenkire csak egy percet szánok, hogy megnézzem az adatlapját és válaszoljak, az is több mint egy óra és közben özönlenek az újabb levelek!

Egy időben igyekeztem mindenkinek válaszolni. 100-ból kb. 50 férfi egyszerűen nem érti meg a nemet! Tovább győzködnek, hogy de adjak esélyt, vagy lehordanak mindennek, amiért nem akarok velük szóbaállni.

Én egész egyszerűen leszoktam arról, hogy válaszoljak a számomra érdektelen embereknek. Pedig eredetileg megvolt bennem a szándék, de idővel túl sok időm és energiám ment el erre, amit már nem tudtam vállalni hosszú távon.

mert ÁLTALÁBAN ilyenkor azt kapjuk meg hogy

"te sem tetszel nekem csak unatkoztam..."

"beképzelt p.csa"

"mert mi nem tetszik? miért gondolod ezt? miért nem adsz egy esélyt?...legalább egy kávé, na, kérlek..." "biztos csak a pénzes/kigyúrt/bunkó pasik kellenek" "akkor dögölj is meg egyedül, r.banc"

és ezek variációi és ehhez hasonló 'aranyos' válaszok :)

egy idő után megunja az ember, hogy egy kíméletes(!) visszautasítás után is ő a világ legnagyobb r..banca, és inkább nem is válaszol.

pedig lehet néha érdemes lenne :)

de egyébként bárhol, bárokban, edzőteremben, iskolában, nyelvtanfolyamon, könyvtárban, étteremben, kávézóban, utcán, buszon, rendezvényeken... BÁRHOL