Szerelmes vagyok egy katolikus fiúba aki lehet, hogy k. anak tart engem? Lehet nála esélyem? (bocsi, hosszú)

Én 20/L ő 24/F. A Balatonon találkoztam először múlt nyáron, strandröplabdáztunk több alkalommal. Már akkor feltűnt, hogy milyen jóképű meg izmos és nagyon ügyesen játszott... :) Nem dumáltunk túl sokat, de abból is lejött, hogy nagyon jó fej. Csendes fiú, de amikor beszélt, az mindig érdekes és vicces volt. Utána is gondoltam rá néhányszor, hogy jó lenne találkozni, de csak a keresztnevét tudtam.

Aztán most szilveszterkor egy házibuliban találkoztunk megint, és sajnos nagyon kínosan sült el a dolog. "Mersz vagy felelsz"-et játszottunk, én már ittam is, és egy eléggé sokat mutató ruhában voltam... Ő később érkezett egy barátjával, és mondtuk neki, hogy be kell szállnia a játékba. Persze nemsokára úgy adódott, hogy őt kérdezzem, és természetesen képes voltam azt kérdezni, hogy "Mikor veszítetted el a szüzességedet?"

Ő iszonyatosan elvörösödött, lehajtotta a fejét, de aztán a szemembe nézett és hangosan, határozottan azt mondta, hogy "Én úgy döntöttem, hogy a nászéjszakán a feleségemmel fogok először szerelmeskedni."

Úgy mondta, hogy mindenki hallotta a szobában, persze mindenki lefagyott, teljesen csend volt, és tök úgy éreztem, hogy nem neki volt kínos a szituáció, hanem nekem. Bocsánatot is kértem tőle, utána a hangulat sem volt az igazi, meg a játék is leállt. Ő nemsokára elment, én meg tök szarul éreztem magam és még többet ittam, aminek nem lett szép vége...:(

Azóta iszonyat sokat gondolkoztam ezen meg Tomiról (ez a neve), és megtudtam egy közös ismerőstől, hogy orvostanhallgató és egy katolikus közösségbe jár. Én gyógytornász hallgató vagyok és persze pár napja összefutottam vele a kórházban, ahol most mindketten gyakorlaton vagyunk. Én iszonyú zavarban vagyok, amikor találkozunk, alig merek köszönni neki, pedig nem vagyok egy félénk csajszi. Ő csak mosolyog rám, mindig kedvesen, de nem merek ezek után odamenni hozzá.

Az a helyzet, hogy már biztos vagyok benne, hogy teljesen beleszerelmesedtem, mert állandóan csak róla gondolkodom és nem is érdekel más pasi, pedig több lehetőségem is lenne...

Nem tudom, hogy van-e egyáltalán esélyem nála, mert én meg vagyok ugyan keresztelve, de soha nem jártam templomba, meg 17 éves korom óta nem vagyok szűz, és azóta nem igazán fogtam vissza magamat a pasizásban. Az a vicces, hogy eddig nem is gondoltam rá, hogy ez gond lehet, de most szégyellem magam emiatt...lehet, hogy k...anak tart engem? Mit tehetnék? Hogyan közeledjek hozzá?