Volt szegényebb vagy gazdagabb párotok, zavaró volt az életszínvonali különbség?

#14: igen, ezen én is sokat gondolkodom. Én jól keresek (36f) az átlaghoz képest, de a fővárosban a lakásárak valami olyan szürreális magasságba emelkedtek, hogy esélyem sincs nagyobb lakásba költözni, pedig a jelenlegit már szépen kinőttük a gyerekekkel.

Három lehetőséget látok:

- hitel (azt mégegyszer nem, dögöljenek meg a bankok)

- szülők megveszik (nálunk nem volt opció)

- öröklés

Ma Budapesten takarékoskodással nem lehet lakáshoz jutni.

#14 azért vedd figyelembe, hogy más Budapesten meg vidéken. Vidéken a szegénység általános, viszont ott nem is kell nagy vagyon egy színvonalasabb élethez, szóval ha szerzel egy jobb munkát, akkor egész jól el lehet lenni. Vidéken élő ismerőseim nettó 150 ezer forintos fizetésekkel a magyar átlag alatt vannak, és kivétel nélkül családi házban laknak, két kocsit tartanak fent, és jól eléldegélnek.

Pesten ennyiből még társbérlővel is inkább csak éhen halsz. Én egyébként nettó 250-et keresek, ami jónak számít, mégse elég hitelhez, meg igazából semmihez. Én most itthon élek és azért gyűjtök, hogy egyáltalán vehessek fel hitelt, mert még az is olcsóbb, mint az albérlet. Viszont Pesten szerintem egy jó végzettséggel, nyelvtudással és szakmai tapasztalattal nettó 300-400 ezer forintot összeszedni nem olyan lehetetlen dolog és abból már azért könnyebb elkezdeni valahogy az életed. Persze ha te 25 éves korodig csak buliztál, akkor nem, de nekem sok ismerősöm kb 18 éves kora óta építi a karrierjét és egészen sikeresek. Ennyi a titkuk, semmi extra.

Én nem sírnék ha a vőlegényem hirtelen 600ezret keresne.

Volt egy barátom még középiskolás voltam, aki szegényebb sorból jött és segédmunkás volt. (anyukámék középosztály). Szóval volt nagy különbség. Ez eleinte nem okozott gondot, nem is volt téma a pénz. Talán nem is pusztán az anyagiak miatt váltunk szét, hanem mert én egyetemre készültem, neki viszont 8 általánosa volt.

Beleszerettem egy hozzám közelebb álló fiúba.

Amúgy anyukám nagyon jól keres, apukám viszont rokkant volt fél életében. Nem hiszem h apunak bántaná a lelkét, hogy anyu végül sokra vitte (van miből telefont és fényképezőt venni :D)

Szia! Mind a két esetben volt részem. Kezdem a gazdagabb lánnyal. Van fent a videomegosztón egy videó amiben reklámozza az mlm céget aminél vezetőbb beosztásban van. Azt mondta neki kötelessége látványosan szórni a pénzt mert akkor tudja motiválni a beosztottait. Vagyis szóval ő top manager volt és volt vagy 100 hangya aki hozta pénzt a ő felségének! Na és a hangyákat kellett motiválni, hogy majd ők is mehetnek Hawaira nyaralni, drág éttermekbe kocsmákba minden második héten wellnessezni....

Volt egy nagyon szegény lány. Mondjuk buták voltak nem szegények. Kis elmaradott faluban éltek apukája nem élt. Anyuci meg nem motiválta a gyerekeket kitörésre,hanem mély vallásosságba menekültek mind 3an. Olyan házban laktak amire azt gondoltam lakatlan, 1 szobában egy 25 éves lány 33 éves fivérével és 50+os anyukájával. Lány ruházati eladó lett volna több munkalehetőség neki, helyette pedellus volt és baby szitter a papnál akinek ingyen illik dolgozni...

Az elsö esetben frusztrált, hogy az mlmes lány hobbyból tanítónőként dolgozik 3 napot hetente,amivel keres majdnem annyit mint én. És mindig várnom kellett volna arra,hogy kiköltekezze magát. Második esetben, egyrész az egyházi dolgok mindig közbeszóltak, náluk nem lehettünk a faluban sok dilettáns lakott nekem elhozni hazavinni sok lett volna ő meg nem jött be. Semmi közös programot nem lehetett csinálni