Létezik olyan lány aki eltudná ezt viselni?

Köszönöm a válaszokat!!

Eléggé sajátos felfogás de én nem Schobert Norbi vagyok, és hasonló emberek, akik térítik a többieket. Én elfogadom azt ha valaki nem egészséges életmódot folytat, hiszen mindenki tudja számára mi a jó. Emellett nem szeretek egy párkapcsolatot tönkretenni azzal, hogy felhozom mindig, hogy azt nem kéne megenni, ha igen, akkor holnap egy picit aerobozni kéne, stb.

Azt hiszem ha térítenék, akkor méghamarabb megutálnának. :)

Igazad van második! Valójában majdnem minden eddigi párkapcsolatomban más volt az aktuális barátnőm élethelyzete. Azonban ez azt jelentené, hogy csak egy gazdag lánnyal lehetek?

Emellett nem úgy gondolkozom egy kapcsolatról, hogy az csak a jóról szól. A nehézségekben is osztozni akarok. Ezért vagyok, "jóban-rosszban" már a kezdeti szakaszban is. :) Csak ugye sokaknál ez is kiüti a biztosítékot ha ragaszkodom ahhoz, hogy én akarok fizetni mindenhol. Volt olyan barátnőm, aki inkább nem jött el velem soha étterembe, mert Ő nem tudta kifizetni, de azt sem fogadta el, hogy én fizetek.

Számomra ez nem jelent problémát, hogy fizessek, vagy segítsek. Eléggé belátó is tudok lenni. Csak az emberek nagy része nem tudja elfogadni, hogy nem a pénz érdekel! Egyáltalán nem pénz téma nálam a szerelem.

#3-as, Nem tudom. Persze vannak szabályaim, betáblázva napjaim, amikor majdnem mindent időre kell csináljak, azonban mindig szakítok időt a partneremre. Ugyanúgy eljárok szombatonként bulizni, van szabadidőm is, csak sokkal mindent bekell osszak időre, hogy működjön ez az egész rendszer.

#4-es :)) Ritkán, azonban én is szoktam "bűnözni". Ez persze nem az édességeket jelenti(csokik, torták, stb.) hanem az általam szeretett magyar tradicionális ételek. Persze csak mértékkel, másnap pedig több kardió. :)

A két szak mellett van időm, csak jobban kell az időmmel gazdálkojak. Évközben folyamatosan tanulok, így talán még sokkal kiegyensúlyozottabb is vagyok, mint egy átlagos diák.

#5-ösnek. :) Hidd el számos segítési forma van, ami nem anyagi. Sokkal inkább csupán időbe kerül. (Bár ez céloz arra, hogy Te nem igazán szoktál segíteni.. :)

Az pedig, hogy jön ide, hogy a családom támogat?

Attól nem leszek rosszabb ember, nem nézem le a szegényebb körülményekben élőket.

Sajnos az irigységet érzem a válaszodból. Hidd el ez nem visz előre Téged.

Papolhatnék én arról, hogy ha normálisan osztjuk be az időnket, picit számolgatunk, hogy az "olcsó, gyors kaja" nem mindig olcsó, és hogy egy minimális ráfordítással minőségi változást érhetünk el. Megemlíthetném, hogy könnyű kifogásokat keresni. Megemlíthetném, hogy nekem sem a két szép szememre adják a jó jegyeket, nekem is fáj 1-1 edzés, stb. Mégsem teszem. Miért? Mert mindenki eltudja dönteni, hogy neki mi a jó!

Az, hogy szegénységbe nő fel valaki, nem azt kéne jelentse, hogy hagyja, hogy megragadjon az adott szinten.

(Az oltáros kijelentésemet pedig félreértetted. Mindenkinek a saját testének, a saját oltárának kéne legyen!! Hidd el semmibe sem kerül! Idővel majd meghálálja!)