Most akkor megtaláltam az igazit, vagy csak önállótlan vagyok?

Ha nincs baj, akkor csinálni kell, igen, ez ma sok nőnél szokott gondot okozni.

Nekem pl. van három gyerekem. Ha nincsenek velünk, mert csak kettesben a férjemmel elmegyünk valahová, akkor is beszélünk róluk. Pl. ha elrobog mellettünk egy tűzoltóautó, akkor egyből rávágjuk, hogy a fiunknak tetszene, és nem látta. (Odavan értük.) Akkor én most önállótlan vagyok, nem tudom magam boldoggá tenni, és a többi baromság? Vagy csak szeretem a gyerekeimet, és hiányoznak ha nincsenek velem?

Szerintem ne csinálj oda problémát, ahol minden rendben van.

Az ilyen baromságokat is felejtsd el, hogy van igaz, meg nagy ő és hasonlók. Olyan van, hogy működő képes párkapcsolat, meg olyan amit hagyni kell. Ha ti összeilletek, és jó vele lenni, akkor örülj neki, és ne agyalj ilyen baromságokon.

"ha ő is ott lenne."

ez természetes dolog ha ezt érzed

"az egész médiából, az összes hírportálról, blogról, újságból, tévéből, filmből - még a csapból is az folyik"

dobd ki a tv-d és faszbúkra ne lépj,újságot ne olvass

Nem az a függetlenség és önállóság, ha eszedbe se jut a párod, ha elutazol napokra, hanem, hogy egyáltalán elutazol pár napra anélkül, hogy kaparnád a falat és szenvednél, hogy nincs ott. :)

Rengeteg (szvsz egyre több) a kapcsolatfüggő ember, aki úgy érzi, belepusztul, ha egy kis időt egyedül kell eltöltenie, ezért görcsösen kapaszkodik abba, hogy legyen valakije, összeáll az első jöttmenttel, aki pár kedves szót szól hozzá, vagy épp benne marad egy bántalmazó kapcsolatban, csak, hogy ne maradjon egyedül, vagy addig nem lép ki egy rossz kapcsolatból, amíg nincs új pár a láthatáron.. Aztán ugrál kapcsolatról kapcsolatra, amik sorra befuccsolnak, mert fogalma sincs önmagáról az illetőnek, nem tudja, mit akar, nem mer alapvető tiszteletet elvárni a másiktól, önként és dalolva helyezi magát alsóbbrendű szerepbe, csak, hogy legyen valaki mellette. Sok olyan emebr is van, aki a párja nélkül sehová nem megy, ha a párja esetleg elmenne külön programra, azt támadásnak véli és elfogadhatatlannak tartja, hogy a másik jól érezhesse magát, amikor ő nincs ott.

Na EZ a beteg, teljesen elcseszett felfogás, ráadásul annyi van ezekből az emberekből, hogy az valami félelmetes. A legrosszabb az egészben, hogy nekik is szabad sajnos szaporodniuk, úgyhogy szépen továbbviszik ezeket a teljesen torz viselkedésmintákat, aztán mi meg csodálkozunk, hogy iylen világban élünk.

Én nagy pártolója vagyok a függetlenségnek és önállóságnak, szerintem abszolút szökség van rá, mint ahogy önbecsülésre és önismeretre is ahhoz, hogy az ember igazán boldog legyen. Kell, hogy tudj magaddal mit kezdeni akkor is, ha épp nincs melletted senki - társasági élet, hobbik, munkahely, sport, lehet ez akármi. Amit te írsz, hogy szeretnéd megosztani a jó élményeket a pároddal, hiányzik, ha nincs veled (de ettől függetlenül azért nem csinálsz belőle világdrámát, ha épp elutazol vagy akármi), teljesen természetes és normális. Szerintem az az igazi jó kapcsolat, ahol egymás legjobb barátai vagytok a pároddal, viszont ha külön programot szerveztek, nem haltok bele, hanem jól tudjátok magatok érezni, meg tudtok állni a lábatokon egymás nélkül is, ha kell.

ez hülyeség.

nehogymár azon agyalj, hogy jaj mások mit gondolnak meg mondanak majd...

tedd azt amit te szeretnél! ha vele képzeled el a jövőd, legyél vele, de csakis akkor ha hibátlan a kapcsolatotok!!!

Azt ne csináld véletlen se hogy elnézel kicsinek vélt dolgokat, amikről később derül ki, hogy hoppá kivel is élek együtt??

Szerintem ez a normális, és igen, azt jelenti, hogy komolyan gondolkodsz vele, el tudod képzelni, hogy vele éld le az életed.

Nekem éppen az volt, hogy rengeteg ideig távkapcsolatban éltem a volt párommal. Amikor együtt voltunk, nagyon jó volt, jól kijöttünk, elszórakoztunk, mászkáltunk, de mikor éppen nem volt ott, akkor különösebben nem hiányzott, meg voltam nélküle is. Sőt, néha kifejezetten örültem, hogy a barátnőimmel, a munkámmal is tudok rendesen foglalkozni.

Sokáig ezt tök pozitív dolognak éreztem, hogy nem függök tőle, nem sírok minden éjszaka, mikor nincs mellettem stb., aztán sok év után jöttem rá, hogy talán ez nem az igazi így.

A volt bnömmel is így voltunk. Ő bevette ezeket a feminista gyökér szövegeket, akik arra tanítanak h a férfiak mellett nem lehetsz boldogok, stb. A barátnői is rá tettek egy lapáttal. Így elkezdett volna dominánskodni. A vége az lett h a lány akit megismertem már nem létezett. Szakítottam vele.

Ha szeretsz valakit, és ő is szeret, akkor szerintem nem kell ilyeneken agyalnod és mindent megtudok beszélni, oldani úgy h szabadnak boldognak és egésznek érezd magad.

A legdúrvább ilyen beszólást az egyetemen hallottam: a háborúkért, a betegségekért, a válásért, a gazdasági válságokért, a homoszexualitás kialakulásért egyedül a férfiak a felelősek. Kb. ezen a szinten vannak ezek a kijelentések is.

Szerintem magadra és a párodra figyelj.

25f