Nőktől kérdezem, hogy előfordult-e már velük a következő?

nem :D

Nem, és ha én nem érzek iránta semmi vonzalmat, utána nagyon kényelmetlenül érezném magam.

Aki mellettem ül, és tudja, hogy utálom a költészetet?

Én nem. Kínos lenne utána munkába menni. Utálnám, hogy tönkretette, és gyomorgörccsel kell bejárnom.

Nem kaptam még. Biztos jól esne, de közben sajnálnám is az illetőt, amiért nem tudom viszonozni az érzelmeit

Jajj, én jártam így. Nagyon kellemetlen volt. Amatőr bandája is volt neki, így kaptam verset, dalszöveget és egy képet is rajzolt, persze nem egyszerre (több év alatt), pedig már elsőre jeleztem, hogy az érzés nem kölcsönös. Nem éreztem magam megtisztelve, bár emberként nagyra becsültem és becsülöm,tisztelem a mai napig, férfiként egyáltlán nem érdekel, erről nyilván nem tehetek. Mindig is egyértelmű voltam vele, nem értem miként tartott ez ki nála ilyen sokáig, pontosabban évről-évre előkerült ilyenekkel. Most vagy egy éve van barátnője, azóta nyugi van. Örülök a boldogságának és kicsit meg is könnyebbültem. Nem üldözött sosem, barátok voltunk inkább, de ezt is meg kellett szakítanom vele, mert mindig az lett belőle, hogy többet szeretne, aztán persze exkuzálta magát. Egy romantikus alkatnak esetleg bejöhet, ebben nem tudok tanácsot adni. Belém annyi szorult, mint egy pár gumicsizmába, nő létemre egy dekányi romantikus hajlamom sincsen. A virágcsokortól kiver a víz (nem szeretem a vágott virágot, sajnálom őket, de a kert tele van velük, ültetni, gondozni imádom), a gyertyafényes romantikától émelyegni kezdek, még az édességet is rühellem, így egy doboz bonbon sem jó ötlet, a szépirodalom, költészet jöhet, ha azt olvasom, amit magam választok, a nekem szánttól csak nagyon zavarba jöttem, nem jó értelemben. Szerencsére aki ismer tudja rólam, hogy engem meglepni nem kell, sem elhalmozni, mert nem szeretem, bár lehet ez nem jellemző a nememre.

Nem vagy puhány, csak ne vedd személyes sértésnek, ha valaki nem vevő erre.