Ha hiányzik és a sírás kap el, ha rágondolok, akkor szeretem őt?

Nem feltétlen szerelemre gondolok, hanem akár csak baráti szeretetre is, bár akivel kapcsolatban kérdem, úgy általánosságban.

Csak néhány hónapja ismerem, eléggé "fent is-lent is" kapcsolatunk volt, tetszeni tetszik nekem, ez nem kérdés, de már hetek óta nem találkoztunk (külföldre ment) és nagyon sokáig még nem is fogom őt látni.

Eleinte nagyon nem voltam róla jó véleménnyel, aztán kezdtem őt megismerni és kezdett szimpatikussá válni, és úgy tűnt, tetszem is neki (többen is mondták, hogy nem lehetett nem észrevenni ahogy rámnéz), ennek ellenére nem engedtem magamhoz közel (sajnos nem olyan ember vagyok, aki pár hetes ismeretség után képes megbízni egy emberben), ezzel valószínűleg megsértettem őt. Volt egy időszak, amikor teljesen átnézett rajtam, amire akkor haraggal válaszoltam (szintén sajnos). Mielőtt elutazott volna, az azelőtti héten úgy tűnt, elsimultak a nézeteltéréseink és normálisan tudtunk egymással beszélgetni.

Nem tudtam egyébként, hogy el fog menni, illetve azt hittem, hogy csak az ünnepekre, így váratlanul ért a dolog.

Bocsi a rizsáért, a lényeg, hogy mióta elment, nagyon hiányzik és néha tényleg elérzékenyülök, volt már, hogy sírtam is. Bűntudatom van, amiért akkor elszúrtam a dolgot, azonban nem tudom, ezért sírok-e, vagy tényleg azért mert szerelmes lettem belé.

Tudom, hogy a saját érzelmeimet senki se ismeri, csak én, de abban reménykedek, hogy más esetleg tapasztaltabb szerelem terén... :)

22/L