Azok a férfiak, akik jelenleg nem akartok parkapcsolatot, mert nincs rá időtök, soha nem is szeretnétek családot?

úgy van, ahogy a 2es mondja.

Nem azért dolgozom, mert munkamániás vagyok, vagy mert öröm bent rohadni a cégnél napi 12 órát. De legalább le van kötve az agyam, el van terelve a figyelmem, tartanom kell magam a kollégák előtt. És legalább nincs időm azon agyalni, hogy egy csöves, alkalmi munkákból tengődő alkoholistának miért van nője, nekem rendes, becsületesen dolgozó embernek meg ha vért izzadok akkor se jön össze.

Családalapítás? Ne nevettess! Évek óta az megy ha véletlen eljutok egy randiig, ott megkapom, hogy minden oké velem, de hosszútávra ne tervezzek az adott csajjal.

amúgy rendre olyanok tetszenek meg akik férjezettek, gyerekük van, vagy ennek valamilyen formái. Persze ezt csak utólag derül ki...

Számomra elég volna ha az érdeklődés legkisebb jelét is észrevenném a másikon. Pl felhívna önszántából, hogy megkérdezze hogy vagyok, érdeklődne felőlem, stb.

De ez nem adatik meg, tök 8 hogy mit csinálok!

Azért mert most éppen nincs idő, attól még nemhinném, hogy "soha nem is szeretnétek családot".

Igaza van az elsőnek: sajnos aki tetszik, az vagy foglalt vagy nem akar; és ilyenkor az ember tanul még vagy dolgozik többet, hogy elérjen vele valamit. Pl. gyűjt egy lakásra, hogy majd' legyen hová majd a feleséget bevezetni. Ha meg nem tetszik senki, akkor meg inkább várakozik még az ember, ez így szokott lenni. Kicsit olyan vergődés korszak ez.

Sokat dolgozok ugyan, de kapcsolatra, családra azért tudnék időt szánni.

De nem tudom már, hogy szeretnék-e még párkapcsolatot. Pláne hogy szeretnék-e családot. Az exemmel szerettem volna. Az előtte lévővel is. Tényleg nagyon beleéltem magam, nagyon szerettem volna, és nagyon odatettem magam azért, hogy összejöjjön, de csúnya vége lett mindkét kapcsolatnak, csak fájdalmat és szenvedést okozott nekem az ilyen vágyak hajszolása.

És már kiégtem, már feladtam, már semmi de semmi vágyam nincs igazán az életben. Lehet, már akkor se akarnék se kapcsolatot, se családot, ha épp volna kivel.

Én mindenképpen szeretnék családot, mert úgy gondolom, hogy csak magamért nem nagyon érdemes dolgozni. Kőgazdag vagy Nobel díjas amúgy sem leszek, valószínű, hogy lesz elég pénzem arra, hogy szépen megéljek, de azt az ember nem viheti magával a sírba, szóval az átlagember a pénzt a gyerekére, családjára költi, ennek van értelme.

Az másik dolog, hogy eddig sajnos nem találkoztam olyan hölggyel, akit elvennék feleségül és gyerekeket akarnék tőle. Mit gondoljak az olyan csajokról, akik arra büszkék, hogy többet káromkodnak és isznak, mint én? Akin végigmegy az összes macsó kollégám, aztán meg nekem panaszkodik, hogy nem talál egy normális férfit?

Mindenesetre még reménykedem... 32F