Ez csak fellángolás vagy inkább igazi szerelem?

Szeretek valakit de nem tudom eldönteni igazi szerelem lehet-e: sokat gondolok rá,ha nem látom egy idő után hiányzik,szeretem a mosolyát,mindig örülök ha ír,bármilyen apróságról legyen is szó.Ha félek,már az megnyugtat hogy ír,vagy tanácsot ad.Úgy érzem bízok benne,külsőleg és belsőleg is tetszik.A személyiségét nagyon értékelem: az önzetlenségét,a segítőkészségét.Tudom hogy igazából ő sem tökéletes,de azt is látom (és értékelem) hogy ezt ő maga is tudja,és igyekszik javítani a "hibáin".Úgy érzem,hogy nem csak annak örülök hogy ő segít nekem,hanem úgy érzem hogy ha ő kérne tőlem tanácsot,vagy segítséget,én is próbálnék segíteni neki.

Nem tudom teljesen eldönteni igaz szerelem ez vagy csak egy fellángolás.

Egyébként nem gondolok mindig arra sem hogy például mennyire szívesen megcsókolnám,vagy megölelném,vagy rámásznék,vagy más hasonló.Egyszer-kétszer eszembe jutott hogy szívesen megölelném,vagy megfognám a kezét,de általában nem az ilyen fajta gondolataim jellemzőek.