Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Kinek mikor volt az első nagy szerelme? Meddig tartott, mi lett a vége?
Arra gondolok, amikor először igazán szerelmesek voltatok, nem csak a jó szex, vagy a magány elkerülése miatt voltatok kapcsolatban. Sokszor ez nem esik egybe az első kapcsolatban, legalábbis nem mindenkinél. Érdekelne, ki hogyan élte ezt meg, hány éves volt akkor, illetve szakítás lett, vagy esetleg házasság?
Leginkább férfiak válasza érdekelne, de természetesen nők is mesélhetnek :)
9-es: esetleg kifejtenéd, hogy miből gondolod, esetleg a korodat és a nemedet is leírod? :)
10-es: akkor te inkább azt szeretted, hogy szeret téged valaki. Mi volt az, ami miatt rájöttél, hogy mégsem szerelem? Értem, hogy egyik nap így keltél, de volt valami kiváltó oka, esetleg előjele? Ilyesmikre gondolok mint közös érdeklődés, kommunikáció hiánya, esetleg külsőre sem vonzódtál hozzá igazán...stb.
Egyébként érdekes, hogy a legtöbben a plátói szerelmeiket értékelik nagy szerelemnek :) Őszintén, nem teljesen erre számítottam, de sebaj.
A kérdés egyébként onnan jött, hogy sok fiú ismerősöm, exem mesélt a nagy Ő-ről, akinek a kezét is megkérték volna, aztán valami félresiklott/azóta is együtt vannak. Én most vagyok egy olyan kapcsolatban, ahol páromnak én vagyok az első igazi szerelme. Nekem is igazából ő az első igazán mély és komoly szerelmem, de korábban volt, akire azt hittem. Őszintén, csak a mostani kapcsolatomból visszagondolva jöttem rá, hogy a korábbi inkább fellángolás, rajongás volt, mert soha nem volt igazán összhang, maradandó élmények (a szexen kívül), és összességében alig ismertük meg egymást. Sose nyíltunk meg.
Mostani páromnál ezek mind megvannak. Nagyon jól kommunikálunk, rengeteg közös emlékünk, szokásunk van, és napról napra erősödik ez az érzés.
Emiatt érdekelnének olyan történetek, ahol valami hasonló a történet. Érdekel az is, ha tönkrement, nyilván hogy miért, voltak-e előjelek, esetleg milyen nyomot hagyott. Az pedig egyértelmű, hogy szívesen olvasnék sikersztorikat is :)
De mindenkinek köszönöm a választ, ment a zöld kéz, és nem baj, hogy kicsit más irányba ment a dolog, ilyen történetek is jöhetnek :)
20 éves voltam, mikor volt egy srác, akiért bármit megtettem volna, nem is gondoltam előtte, h ilyen érzéseket ki tud belőlem váltani egy másik ember
de a srác nem kért belőlem, azóta eltelt bő egy év, de még mindig nem tudtam túltenni magam rajta... azóta se találkoztam senkivel, aki ennyire hatással lett volna rám
(mondjuk ez is egy beteljesületlen szerelem volt)
14 évesen, a középsuliban szúrtam ki, 1 évvel felettem járt. Természetesen (utólag nagyon ciki) nyomultam, de kikosarazott nem is egyszer. :D nagyon szerelmes voltam.
Utána lettek kapcsolataim, hosszabb-rövidebb távúak. És milyen vicces az èlet, találkoztunk 5 év múlva egy házibuliban, ahova az akkori pasimmal mentem.
Másnap felhívott (elkérte a közös barátunktól a számomat) és megkérdezte nincs-e kedvem találkozni. Kb 2 hónapig találkozgattunk haveri szinten, aztán összejöttünk. Ennek 11 éve, azóta együtt vagyunk. :D
N.
10 vagyok
Nyilván nem a nagy szerelem másnapján ébredtem fel a "nemszeretem" tudással, voltak előzményei.
Amikor nem voltunk együtt, akkor folyamatosan keresett, de kb. minden apró kis részlete az életnek meg volt beszélve- találkozott egy régi ismerősével pl. és rögtön hívott elmesélni. Egy idő után ezt "tapadásnak", majd "elnyomásnak" éreztem. De valami nagyon brutális módon, talán a "csapdábaan tart" volna a legjobb szó arra, amit akkor éreztem.
Ha valami nem úgy volt, ahogy ő akarta, erőszakos volt- kb. lyukat beszélt a hasamba ~ nem volt tekintettel rám.Én legalábbis így éreztem és emaitt bezárkóztam, kicsit visszahúzódóbb lettem- amit ő még erőszakosabban próbált kompenzálni. ( példa erre: összevesztünk, hívogatott, kinyomtam, hívogatott.. kikapcsoltam, lefeküdtem másfél órára, a végén volt 70 nem fogadott hívásom..)
A legelején a hűdenagyszerelem káprázatában pl. ilyen gondok nem voltak, mert nagyjából ugyanazt akartuk, gondoltuk. Vagy lehet megvoltak, csak marhára nem foglalkoztam vele.
Testileg is elkezdtem kevésbé vonzódni hozzá.
Sok kapcsolatom volt életemben, de volt egy, amit a mai napig is nagy szerelemnek vallok. Kb. 16 évesen, egy haveri kapcsolatból alakult ki. Igazából a környezetünkben már mindenki úgy gondolta, hogy mi egy pár vagyunk, amikor még nem voltunk azok, csak egyre közelibb barátok. Aztán egyszer szerelmet vallott... én akkor jöttem a szokásos dumával, hogy nem akarom, hogy elrontsa a barátságunkat, stb. stb. Végül igazam is lett, mert miután mégis összejöttünk, csak martuk egymást. Szakítottunk, de némi mosolyszünet után a barátság megmaradt, még el is mélyült. Később újra próbálkoztunk együtt járással, de ekkor sem működött a dolog. Ettől függetlenül szerettem, és ő is engem, ezt tudom. Voltak időszakok, amikor amolyan "barátság extrákkal" kapcsolatban voltunk, néha jártunk, néha csak barátok voltunk. Összesen 7 évig tartott ez a se veled, se nélküled kapcsolat.
Mindezekkel együtt életem nagy szerelmének tartom, és tudom, hogy nagyon nagy szerepe volt abban, hogy azzá váltam, aki vagyok jelenleg.
A mostani eszemmel (személyiségemmel, tapasztalataimmal) nem tudnék beleszeretni, de akkor, ott nagyon is fontos volt ez az érzés számomra, és a mai napig szeretem szeretettel, jó szívvel gondolok vissza rá. Örömmel vettem tudomásul, hogy lett három szép gyereke és jó a kapcsolata. Ha nagy ritkán (5 évente) szóba elegyedünk, akkor úgy tudunk beszélgetni, mintha egy előző nap félbehagyott beszélgetést folytatnánk. De nem keressük egymást társaságát, jó ez így. Abban az adott életszakaszban volt jelentősége, azóta mindketten sokat változtunk.
A következő nagy szerelmem a jelenlegi párom lett. Vele egészen más a kapcsolat: érettebb, megfontoltabb, mélyebb. Teljesen másképp szeretem, de őt IS nagy szerelmemnek tekintem, csak másképp. Az első a fiatalkori nagy szerelem, a mostani pedig a felnőtt nagy szerelem.
A többi kapcsolatom nem volt nagy szerelem, pedig volt közte házasság is...
20 évesen, az egyetemen ismertem meg. Mindent elsöprő szerelem volt, ennek megfelelően átéltem a poklot és a mennyet is. Valami brutális kémián, vonzalmon alapuló kapcsolat volt ez. Egy évig voltunk együtt, aztán pont az ölte meg az egészet mint ami összetartotta eyg darabig: biroklási vágy, féltékenység, drámák, hisztéria.
Utána volt több kapcsolatom, ilyen érzésben sose volt részem többet - hál istennek- de megimsertem helyette, a mély szerelmet, a biztonságot és a nyugalmat a férjemnek köszönhetően 25/N
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!