Kinek mikor volt az első nagy szerelme? Meddig tartott, mi lett a vége?

Az első nagy szerelmem egy platói akármicsoda volt. 13 évesen kezdődött. XD

Manapság már nevetek a dolgon, de akkor nagyon valósnak éreztem.

Évekig utána voltam érte, és egy beteljesült szerelem(másik sráccal) vetett véget neki. Egyszerűen meguntam az üres várakozást. A srácnak azóta sem volt, és nincs is barátnője, de az mindegy, ha én sem kellettem neki.

21/L

kb. 19 évesen zúgtam bele a volt általános iskolás osztálytársamba. Plátói volt, sokáig csak beszélgettünk, barátkoztunk. Aztán amikor nyilvánvalóvá vált mindkettőnknek, h ugyanazt érezzük, és megijedt és lepattant.

Két évre rá találkoztunk, elhívott randizni és elmondta, h mekkora hülye volt. De továbbra is félt az érzéseitől, mert amint látta rajtam, hogy érzelmileg invesztálok, azonnal hidegbe ment át. Ettől bizonytalanná váltam, és elhidegültem. Akkor érezte, hogy elveszíthet, és újra teperni kezdett, aztán mikor megint invesztáltam, akkor megint hidegbe ment át. Egy év után megelégeltem, és többé nem invesztáltam. akkor szakított velem, mert úgy érezte, nem engedem magam közel. Mikor elmondtam, h miért nem, akkor helyeselt, és arra is, h ezt már többször említettem neki. Három hét múlva békülni akart, de akkor már nem voltam hajlandó megint belemenni az idióta játékaiba.

Amit akkor nagy szerelemnek hittem: 18 évesen 3 évig tartott. Eljegyzés is lett belőle, aztán szakítottam.

Így, 8 évvel későbbi fejjel azt mondom, nem szerelem volt a részemről, hanem a korábbi 0 komolyabb férfiúi érdeklődés után jól esett( finoman fogalmazva is) a "rajongás".

Persze akkor húúúúdeszerelmes voltam, úgy másfél évig, aztán egyszercsak úgy ébredtem, hogy "basszus, nem szeretem". Próbáltuk megmenteni, próbáltam magamra erőltetni, hogy dedede én szeretem, szeretnem kell, de ezt nyilván nem lehetett a végtelenségig húzni. Sajnos a szerelem nem akarat kérdése.