Tökéletes a kapcsolatunk, mégis rettegek. Más is volt már így? Megoldás?

Sajnos az utolsónak igaza van. Más tapasztalataiból tanulhatsz, de nem annyit, mint a sajátodból.

Talán gondolkodj el mélyen azon, hogy mi okozott ekkora sérelmet, és hogy mit tudnál ellene tenni. Később pedig meg kellene szakítanod minden olyan gondolatmenetet, ami erre emlékeztet.

Ha tudatosult már benned az, hogy ez butaság, mégis ezen agyalsz, akkor mi nem tudjuk varázslattal kiszedni belőled. Rajtad múlik minden, nem másokon. Próbálj meg megbékélni azzal a sérelemmel, ami benned van. Az már a Te részed, élj vele együtt, ugyanis a múltadon nem tudsz változtatni. Bánhatod, de felesleges.

Sokszor hallunk rossz híreket, sajnos a mai világban már egyre többet. És sokszor gondolunk bele abba, hogy a szeretteinkkel, illetve velünk is megtörténhet. De ha ettől rettegünk, elfelejtünk élni. Elfelejtjük élvezni a pillanatokat és az apró örömöket. Én is féltem a szeretteimet, Te is, ahogy minden normális ember. De nem szabad, hogy eluralkodjon rajtad. Nekem is sokszor eszembe jutnak rossz dolgok, ezzel minden ember így van. De meg kell tanulni kontrollálni, mielőtt azok kontrollálnak téged. Erre sajnos nincs jobb képlet, se orvosság. Ez talán inkább fejben dől el.

Próbáld meg elterelni a gondolataidat, ha ilyen eszedbe is jut, akkor próbálj meg tenni ellene. Nyilvánvalóan egy természeti katasztrófa ellen nem sokat tehetsz, de ha nem ilyen nagy dolgokról van szó, és lehet rá megoldást találni, akkor találj. Óvatosnak kell lenni a mai világban, de nem annyira, hogy inkább ki sem teszed a lábad a házból, nehogy baj történjen. Azzal ártasz magadnak, ha nem tudod rendezni ezt magadban, mert akkor ezen fogsz rágódni, ahelyett, hogy élnél és élveznéd az életet, amíg tart.

19/L