Tegnap szakítottunk, mert unalmassá vált a kapcsolatunk, most mégis borzasztóan hiányzik. Mit tennétek a helyemben, hogy ez elmúljon?

Nagyon jól kijöttünk egymással mindvégig, sőt odáig voltunk egymásért, de egyik napról a másikra úgy éreztük, hogy már nem is akarunk tenni semmit a kapcsolatért, pedig még szerettük egymást. Nem tudom, miért fajultak idáig a dolgok ennyire hirtelen, azt sem tudom, jól döntöttünk-e, mert azóta szünet nélkül fojtogat a sírás. Annyira hülyeség, hogy mindenről ő jut az eszembe, közben meg is akarom mutatni neki (és főleg magamnak), hogy erős vagyok és egyedül is jól tudom magam érezni. Nagyon hiányzik, de úgy érzem, ha újra összejönnénk, ott tartanánk megint, ahol a part szakad. Elmúlik idővel ez a nem-tudok-élni-nélküle-állapot vagy van rá egyéb gyógyír is? Mi tévő legyek most? Ha tudtok valami használhatót, osszátok meg velem! Előre is köszönöm!

Én:21/L

Ő:24/F