Távkapcsolatban élők! Mi okoz nektek a legjobban problémát, hogy viselitek az egészet?

Ex-távkapcsolatosként biztosra állítom, hogy nem próbálnám meg mégegyszer. Köztünk több, mint 2000 km volt. Én iskola mellett dolgoztam, tehát szó szerint semennyi szabadidőm nem volt a szórakozásra, egyedül akkor éreztem jól magam, amikor havonta kiutaztam hozzá 4-5 napra. Körülötte forgott az életem, emiatt észre sem vettem, hogy egyébként csak én dolgozok érte, csak én utazok hozzá, csak én küzdök.

Mondani meg ígérni nagyon tudott mindent, emiatt is nem meglepő, hogy mint utólag kiderült csalt is a kapcsolat alatt. 5 hónapnyi időm és pénzem ment kárba, de tanulságnak jó volt.

Mikor mi együtt voltunk heti 1-2x telefonáltunk Whatsappon kb egy órát, a többi időben chateltünk. Egymás életének részei voltunk, mindent megosztottunk a másikkal, képeket küldtünk, meséltünk az összes történésről. Így nem volt olyan nehéz. Persze neki egyáltalán nem, hisz egy közelebbi lánnyal is összejárt. A nehéz időkben csak az tart ki, aki igaz szerelmet érez. Sok lehetőségem lett volna megcsalni, mert mindig akadtak udvarlók a munkahelyen, a suliban, bárhol. De én csak őt akartam.

Lényeg a lényeg, ez ahogy a 21 éves lány is írta, csak akkor működik ha MINDKETTEN beleadtok mindent. Időt, pénzt. És persze a havonta (max 2 havonta) találkozás az MINIMUM. Mellette halljátok sokat egymás hangját, úgy kibírhatóbb. Olyan távkapcsolatnak semmi értelme, hogy csak chatelgettek, kilátástalan az is, hogy mikor találkoztok... az összeköltözés lehetősége pedig még tervben sincs? anélkül semmi kapaszkodótok nincsen szerintem.

Én nem kezdenék bele újra, lelkileg szétszedett a szakítás (főleg miután az is kiderült, hogy még csalt is miközben a lelkem kidolgoztam érte), szerencsére 2 hónapja rátaláltam valakire, akivel ezerszer jobb a kapcsolatom és érzem hogy szeret. :) És fél órára lakik tőlem. :)

25N