Nem tartjátok butának az olyan embereket aki nézi a másik anyagi helyzetét?

Butának semmiképp nem tartanám, inkább anyagiasnak.

Ezt meg magyarázd már meg:

"Nem szabadna semmilyen sikereket, tehetségeket elvárni, mert ez jön magától, ha megvan a szeretet."

Milyen siker, vagy tehetség jön meg magától, ha megvan a szeretet? Talán azt el tudom képzelni, hogy egy szerető, támogató közegben sikeresebb lehet valaki, mint egyedül, de hogy a tehetség a szeretettől jönne meg, azt kétlem.

Ne viccelj!

Ha csak dugni akarok vele, akkor tényleg nem fontos, csak a célszerszám kőkemény legyen.

De tegyük fel, hogy én nem csak dugni akarok, hanem komoly kapcsolatra vágyok, együttéléssel és gyerekkel.

Ebben az esetben nem lennék boldog, ha a páromnak semmije sincs, nem is küzd, hogy legyen, és rajtam áll vagy bukik, hogy legyen hol lakni, legyen mit enni, és legyen kifizetve az összes számla. Szép és jó dolog a szerelem, de a nincstelenségre normális ember nem alapít családot.

Szóval lehet itt rózsaszín álmokat szövögetni, és a többi. De az, hogy két ember vonzódik egymáshoz, és szerelmesek lesznek, az csupán a szexhez elég.

Komoly kapcsolatra és családalapításra vágyó ember használja az eszét is, és nézze meg azt is, hogy KIVEL vállal gyereket.

Ezt leszámítva is: hasonlóan gondolkodó partnert keresek, illetve legyenek meg benne a számomra fontos értékek. A te gondolkodással olyat kell keresned, aki szintén így látja az életet. (Aztán kellemes éhenhalás vár rátok egymás karjában a híd alatt...)

Nekem fontos, hogy a társam legyen ambíciózus, szorgalmas, okos, művelt, stb. Aki ilyen, az pedig igenis viszi valamire 25-30 éves korára, és nem ott tart, hogy túl magas elvárás, hogy legyen bejelentett munkahelye és ne a szülei tartsák el.

#6-ossal, és #7-essel egyetértek.

És persze az is számít, hogy ki honnan indul. Ezt már írtam más kérdéshez korábban, de nekem van saját lakásom, normálisan fizető munkám, nincs hitelem. Nyilván ebből a kiinduló helyzetből én sem a híd alatt keresgélem az igazit, hanem olyasvalakit keresek, aki hozzávetőleg ott tart mint én, hogy mindenki egyenlő arányban tudjon bedobni a közösbe, és együtt tovább fejlődni.

Ha szeretek valaki, nyilván nem fogom e miatt elutasítani, és megoldjuk a dolgokat, ahogy tudjuk, de elméleti síkon, ha megkérdezik, akkor igen is szempont párválasztásnál, hogy mind anyagi, mind szellemi, mind érzelmi szinten egy pályán focizzunk.

De mondjuk 10 éve még mások voltak a szempontok, nekem sem volt egzisztenciám, a másiktól sem voltak ilyen elvárásaim.